Idén nyáron ugye nem megyek haza. És jövőre se áll szándékomban. Japánban élek, Ázsiában. Tízezer kilométerre Magyarországtól, de két óra repülőre Kínától. És ezzel elmondtam az okot. Amennyiből hazamehetnék most a nyáron, annyiból mentem már egy nyári fesztiválra, és megyek még Okinawára, Kínába (már ha kapok vízumot) és a klubos táborba (mert az se ingyen van). Ja, meg építettem magamnak egy számítógépet.

Addig élek az ilyen lehetőségekkel, amíg még vannak. Mert ha egyszer hazamegyek (ha hazamegyek), akkor nem fog beleférni (egyhamar), hogy félmillióért repüljek Kínába a Nagy Falat megmászni. És jövő tavasszal-ősszel megint tervezek utazni (persze ennek feltétele, hogy vagy melózzak, vagy felvegyenek másik koliba, mert albérlet mellett nem férne bele). Hogy hova, még nem tudom, de vannak jelöltek. Thaiföld, India, Korea, Malajzia, Ausztrália, Hawaii, Nepál, csak hogy néhányat említsek. Bár van még három és fél évem kipipálni ezeket és többet. (Furcsa azért ahogy fogy ez a szám valahányszor leírom.)