Nem vesztem el. Csak szombat délutántól ma reggelig nem volt netem (megint). A három Sherlock részt azóta nagyjából fejből tudom, megnéztem a tavalyi Guy Ritchie-féle filmet is, de ha már úgyis benne voltam a filmnézésben, nekiestem és megnéztem a Fantastic Mr Foxot és a Where the Wild Things are-t is. Ez volt a szombati része. Vasárnap egész nap a Toradora! című animét néztem, egy nap alatt ledaráltam mint a 25 részt. Este kondi után meg még elkerekeztem (mondtam már, hogy megtaláltam a biciklim kulcsát?) a “közeli” kombinibe kinyomtatni a vízumigényléshez elvileg szükséges jegyet.

Ma reggel aztán nagyjából másfél óra alvás után (három előtt lefeküdtem ugyan aludni, nagyon sokáig csak forgolódtam) keltem és indultam Oszakába a kínai konzulátusra. Amit elsőre eltévesztettem, mert persze hogy a honlapjukon az útmutatás valami eldugott oktatási irodához vezetett. Azért megtaláltam, odaértem, beadtam, majd Okinawa után megyek érte meg fizetem ki. Végül a jegy se kellett, direkt rákérdeztem pedig. Ez volt a délelőtt.

Délután próbáltunk, vagy négy óra hosszat megállás nélkül, aztán kajáltunk egy jót – én meg mihelyt hazaértem szó szerint eldőltem és aludtam egy jó másfél órát. Utána próbáltam életre kelni a kondiban (sikertelenül) majd próbáltam a tavaszi felmérés hét és fél perces ezerötjét javítani, de még ez se sikerült (pont ugyanannyi lett).

Amúgy sincs jó hangulatom, a Toradora valahogy megviselt, pedig jó volt, de ez a futós élmény totál levert. Úgyhogy inkább nem is írok a filmekről s egyebekről amiket láttam-éltem a hétvégén, csak remélem, hogy holnapra valahogy helyreállok és neki merek majd állni. Balra el.