Tegnap tesin megvolt az erőnlét-felmérés első fele, ami azt jelenti, hogy dobtunk kézilabdát (melegítésképpen dobtam vagy harminc métert, élesben erre csak huszat), ugrottunk helyből távol (kettőharminc), futottunk ötven méteres sprintet (7.1 másodperc) és futottunk ezerötszázat (hét perc harminc). Lassú és gyenge vagyok, tudom, nem kell mondani. Különösen azért vicces ez, mert ugyan tegnap semmi bajom nem volt, de ma mindenhol fájok, egy tüsszögésbe vagy köhögésbe majd’ belehalok. Érdekes. Gondolom a futás tehet róla, ez esetben rendszeresítem.

Este csináltunk bulit is, szólt a she az ipodomról, lett is belőle egy rahedli lejátszás a last.fm-re. Hajnal háromig ment a móka, aztán mindenki hazatért. Nem tudom hogy sikerült, de a következő már az, hogy reggel kilenc előtt nem sokkal ébredek, hogy ideje lenne akkor zuhanyozni. Aztán aludtam tovább tizenegyig, és változatlanul felháborítónak tartom, hogy öt sör után nekem még másnap este tízkor is másnaposnak kell éreznem magam. Oké, hogy másnap-másnap, de. Nem tudom, hogy én vagyok-e a gyenge vagy tényleg a sörrel nem stimmel valami.

Meg egész délután gitároztam, úgyhogy az ujjaim is érzik a fém húrokat. Ráadásul nem is egyszerű, mert ugyan három hang az egész dal, de hogy hogy következnek egymás után, azt még nem igazán vágom. Elég véletlenszerűnek tűnik…