Úgy döntöttem, hogy a harmadik napot nem a Nami-no-ue bícsen töltöm, hanem egy kicsit “várost” nézek. Nem annyira a várost, mert addigra szerintem már Naha javát láttam, hanem az egysínű egyik végállomásánál lévő Shuri várat. Anno annak idején ez volt a ryukyui királyság központja, és érezhetően több köze van az egész épületegyüttesnek a kínai hangulathoz mint a japánhoz.

Először a vár körüli parkban sétáltam, fotóztam a kilátást meg a vizet meg ami csak eszembe jutott (lásd az összes képet a fácsén), majd a várba is felmásztam.

A vár jó nagy, és a javát ingyen be lehet járni. A palota részhez kellett belépőjegyet venni, de ha már odáig elmentem, ez nem tartott vissza.

A palota látványos, van benne rettentő izgalmas kiállítás, trónterem, meg egy eldugott oldalszárnyban találtam egy kis teázót is, ahol ismét ha már ott vagyok elven leültem teázni. Párszáz jenért cserébe kaptam teát, mellé mindenféle kekszeket meg egy kiselőadást arról, hogy mi van előttem a tányéron/csészében.

Aztán a várat így egy ötórai teával zárva még sétáltam egy kicsit a környéken, de mivel nagyjából a váron kívül semmi látnivaló nem volt, visszatértem az aznapi szálláshelyre. Arról majd később.