Az a kávé. Megiszok egy eszpresszót (ne adj’ Isten, duplát), és pörgök. Utána meg nem pörgök. Nem érzem rosszul tőle magam, viszont amikor hajt az a kevés meglepően erős fekete arany, az szárnyaló. Nem vagyok vagy leszek függő – soha nem volt és nem is lesz gond leállni vele, lásd Kínában is egy hétig kávé nélkül éltem, csak ha nem kávézok, akkor kicsit többet kell aludni.

Nem mellékes, hogy szeretem az ízét. Egyrészt minden kávénak megvan a maga sajátos ízvilága, lásd az eddigi nem kevés kávés írásomat, másrészt pedig minden egyes alkalommal beleborzongok (kéjesen, mondanám, ha nem hangzana annyira perverzül, ahogy hangzik), amikor az eszpresszó tömény erejét megízlelem.

Csak ennyit akartam, megyek is vissza a gtkpod kódját javítani. Nagyon idegesítő az a borítókkal kapcsolatos bug, ráadásul már ott van évek óta javítatlanul, úgyhogy elhatároztam, én állok neki. Ugyan ilyen szintű C kóddal még életemben nem volt dolgom, szerintem boldogulok. Ha meg nem, mindig van kitől kérdezni.