Tegnap a tanárképzős fesztiválon az ottani könyvtár ingyen elajándékozta (szebb szó, mint a kiselejtezte) néhány régi könyvét, és nem is én lettem volna, ha nem hozok el egyet. Az áldozat pedig egy Showa 18-ban (1943) kiadott filozófiakönyv. A második világháború idején adták ki, úgyhogy rengeteg nacionalista szöveg van benne, és ami a legjobb, hogy régi betűkkel van írva. Vagyis vannak benne olyan kanák, amiket már nem használnak, és a kanjik fele is régi írásmódban van (學, 國, 經濟 stb), úgyhogy a japánok is csak találgatták, hogy mi lehet odaírva.

Anno, amikor még a JLC-ben tartottam előadást a magyar nyelvről mondtam azt, hogy míg mi gond nélkül olvassuk a régi költőink műveit, de a japánok (japán fiatalok) a hatvan évvel ezelőtti irodalmat se tudják értelmezni. (Igaz, arról nem vagyok meggyőződve, hogy a mai magyar középiskolások gond nélkül tudnák értelmezni a száz évvel ezelőtti irodalmat…)

Könnyű olvasmány biztos nem lesz, de megküzdök vele előbb-utóbb.