Egyébként aki esetleg még nem tudná, annak mondom, hogy lassan két hete itthon vagyok, és… Nagyjából ennyi. Találkoztam barátokkal, volt nagyobb találkozás meg csöndesebb találkozás, volt sokat ivós találkozás meg… ja, hogy másmilyen az még annyira nem, de ezen nem tervezünk sokat változtatni.

Volt rockkarácsony a volt STC-ben, jó volt, vad volt, volt, hogy vicces volt. Két volt osztálytársam bandája is fellépett, néztem csak, hogy már mindenkiből zenész lesz lassan. (Bezzeg külföldnek szánt magyar folk-metál még mindig nincs, de persze minek az, baj lenne, ha a Dalriada minőségét és stílusát népszerűsítenénk külföldön is.) Azóta is sajgok több helyen.

Meg volt karácsony, volt sok jó süti meg kaja meg forralt bor, meg persze az elkerülhetetlen herpderp bátyám részéről, ami nélkül nem is családi összejövetel a családi összejövetel… Erről jut eszembe, megdöbbentő, mennyire feszült mindenki. Nem csak a családban, úgy egyáltalán. Szinte látni a szikrákat az emberek körül, ahogy mindenki ideges, mindenkinek ezer gondja van, és mindenki csak az ezer gondját látja és folyton panaszkodik. Nyomasztó…

De azért csak “otthon édes otthon”.