Pontosabban még nincs, és ha holnap délben jó híreket kapok, akkor nem is lesz, de ha nem, akkor meg ajjaj. A probléma gyökere az, hogy a jelenlegi kolimban csak egy évig lehet lakni, utána ki kell költözni.

Ugyanakkor viszont az egyetem kolija, ami mindenkinek nyitva áll, mégse annyira mindenkinek, inkább csak elsőéveseknek áll nyitva. Én meg már másodikos leszek, úgyhogy nagyon húzták a japánok a szájukat, amikor kérdeztem, hogy nem tudnék-e mégis valahogy bekerülni. Azt mondták, menjek vissza holnap, és megmondják. Ha be tudok kerülni, akkor sem lesz problémamentes a tavaszom, de legalább nem fog annyira sokba kerülni.

Ha viszont nem tudok bekerülni, és igazából erre készülök leginkább, akkor melót kell majd szereznem. Szóba jöhet sok minden, de a legesélyesebb, hogy különórákat tartanék japánoknak. Gondolom főleg angolból, de ha igény van rá, akár matekból is.

Mert a pénz az kelleni fog. Ahogy hallom, hogy mibe kerül albérletbe átköltözni, csak remélem, hogy lesz elég a zsebemben, hogy meg tudjam oldani. Nameg persze nem mindegy, hogy ötezer jen a lakbérem vagy harmincöt, ezért is kell majd valami meló.