Szerdán lement a könyvelés vizsgám, és szerintem katasztrofális lett, remélem csak, hogy átmentem. Hogy miért? Azért mert az elmúlt három évben nagyjából ugyanolyan feladatok voltak, én meg abból készültem. Azt mondta, hogy idén könnyebb lesz, úgyhogy reménykedtem. De nem, nem könnyebb lett, hanem teljesen más, dolgok, amik csak a gyakorlaton jöttek elő (amit fel se vettem, mert irdatlan szopás egy félév alatt öt vizsga szintű zh) – igaz, a gyakra járó mongol srác is mondta, hogy volt feladat, amit a vizsgán látott először. Na mindegy, ha nem megyek át, hát majd következő félévben vizsgázok egyet újra.

Csütörtökre aztán három is jutott, egy az önkéntes munkáról, ahol másfél oldalt süketeltem a “傾聴ボランティア”-okról (önkéntesek, akik meghallgatják mások problémáit). Lehetett forrást használni, ugye. Aztán volt a matek, amire a feladatokat is megkaptuk előre meg forrást is lehetett használni, úgyhogy nem volt gond. Aztán jött az angol, ami meglepetés volt, mert nehéz volt. Viccesen aztán a mongol sráccal beszéltük, hogy ez inkább japán vizsga volt – egy kivételével minden feladatra japánul kellett válaszolni, a végén volt angol-japán fordítás is, amiben az volt a különösen vicces, hogy nem voltak helyesek a mondatok. (Plusz mutass nekem valakit, aki nem japán és csak úgy fejből tudja, hogy mondják a “beporzás”-t.)

Ma pedig még kettő lement, a nagyon előnyös pontozású vizsga a részvényekről és hasonló jóságokról szóló egyébként teljesen semmitmondó nevű (情報化と社会) tárgyból és a japán. Előbbire az este meg aztán reggel készültem, úgy-ahogy kidolgoztam három feladatot, nagyjából le is írtam őket a vizsgán, úgyhogy szerintem nem lesz vele gond. A japán meg… Arról minden 滋賀大生 (itteni diák) tudja, pontosabban a magunkfajták, szóval köztudott, hogy mocsok nehéz. Nyolcvan perc alatt hat oldal feladat, kanji írás-olvasás, partikulák, mondatalkotás, lyukas mondatok, lyukas szöveg, szöveg összefoglalása, hosszabb kifejtést igénylő kérdések (egész oldalas újságcikk alapján), tehát minden, mi szem-szájnak ingere. Nincs szerintem a tanárnak se illúziója, tudja ő jól, hogy ezt egyszerűen nem lehet megcsinálni, mondta is, hogy nem gond, ha nincs minden meg. Az mondjuk más kérdés, hogy hiába van meg a feladatok négy ötöde, ha a meglévőknek meg az egyharmada legalább biztos hibás, mert sietni kell.

Így jövő hétre maradt még négy vizsga, mikro, menedzsment, valstat és makro, szerencsére naponta csak egy, úgyhogy lesz idő készülni. Izgalmas lesz… (Legyen már vége.)

A némi ügyintézés rész meg az, hogy tegnap szereztem pecsétet az egyetemtől, hogy jótállnak nekem az albérlethez (vagy akármi is erre a magyar kifejezés, 連帯保証人), aztán ma leadtam a szerződés papírokat, hétfőn kell majd mennem értük és akkor folytatódik a buli.