Délután mentem volna a dolgomat intézni a fürdőszobába (vécé-fürdő egybe, ugye), amikor a tükör alól bájos csápjait lengetve szembenézett velem egy mocsok nagy csótány. Egy pillanatra megdermedtem, becsuktam az ajtót, vettem egy nagy levegőt, és szembenéztem vele újra. Addigra bebújt a mosdókagyló íve mögé, úgyhogy ha nem tudtam volna, hogy ott van, feladtam volna mondván, hogy visszabújt a lefolyóba. De így fogtam a zuhanyt, megnyitottam maxra a forró vizet, és kigőzöltem őcsótányságát. Végül a főtt csótány a lefolyóban végezte, majd azért utánaküldtem némi erős tisztítószert, hogy eszébe se jusson visszajönni.

Nem zavarnak engem általában a bogarak és hasonló csúszómászók, a pókokat nem szoktam bántani, ha csak a sarkokba vagy egyéb olyan helyekre szövik a hálóikat, ahol én nem gabalyodhatok bele, bár a repkedő dolgokat inkább lecsapom, mert nem hiányoznak a csípések. A lényeg, hogy amíg nem sértik az én életteremet (territóriumomat!), addig nem zavarnak. De egy rohadt nagy csótány a fürdőszobámban az sérti. Ez van.