Month: August 2011

Summer Sonic 2011

Ott voltam tavaly is, ott voltam idén is. Az idei iszonyat zsúfolt volt, sokkal de sokkal durvábban, mint tavaly. Az elején egy kicsit eltévedtem, és a rossz színpadnál vártam, hogy jöjjön a Zebrahead (közben meg valami tucat-indie szólt), úgyhogy annak a feléről lemaradtam, de az is nagyot ütött. Egész nap félmeztelenül toltam ráadásul, úgyhogy egész tűrhető színem lett már. (Plusz ha megyek futni a pályára, akkor is ledobom a pólómat, jobb az úgy.)

Az odaút tökéletesen eseménytelenül telt, végigaludtam. Egy kombiniben vettem egy háromdecis reishut (冷酒), elkevertem vízzel és be a táskába. A célállomásra érve tudatosult bennem, hogy most következni fog az órás sorban állás a fesztiválbuszhoz, úgyhogy inkább valami random sráccal fogtunk egy taxit, és már kettőnkre is olcsóbban jött ki, mint a busz lett volna. Érkezés után első dolgom volt venni egy fehér Summer Sonicos pólót, mert kivételesen volt nálam elég pénz rá.


Vizsgák, utólag

A legtöbb jól ment. Néhány meg kevésbé. A makro A és a mikro B ha meglesz, tényleg elkezdek lottózni. Az utolsó japán társadalmas szépségnek szóbeli vizsga kéne, mert így, hogy három oldal szövegbe kell harminc szót belerakni egy óra alatt, egész pontosan a lehetetlenhez közelít. A tanár utólag kérdezte, hogy ment, hát mondom ez mocsok nehéz volt, pedig tanultam is rendesen, erre megértően mosolygott, remélem lesz olyan jó fej, hogy átenged minimum ponttal… A többi szerintem egy-kettő híján meglesz, következő félévben meg újra jöhet a könyvelés és kezdhetem a statisztikát, alig várom már (nem).

Persze a vizsgaeredményeket csak szeptember végén kapom meg, nehogy igazán megnyugodhassak.


OpenTTD

Mindenről az tehet. Még a vizsgaidőszakom közepén említette valaki plörkön, aztán rászoktam. Így minden szabad időmben vagy futottam, vagy ha sikerült rávennem magam, feliratokon dolgoztam, de leginkábbis egy közlekedési monopólium kiépítésén dolgoztam. Néha nehezen vagy épp sehogy nem indul be, néha meg olyan ügyesen sikerül kiépítenem a fővonalamat (mindig vonattal kezdek), hogy tíz év alatt már milliárdos vagyok, és utána ötven évig azzal szenvedek hogy le kell rombolnom fél városokat, hogy bővíthessem a vágányokat. Az a kár, hogy a pályák véletlenszerűen generáltak, és még nem jöttem rá, hogy lehetne ugyanazt a pályát még egyszer elkezdeni. Az egész játékban a legmacerásabb rész az, amikor a vonatokat fejleszteni kell. Az még nem gond, amikor villamosítok, mert akkor csak a mozdonyt kell cserélni, és az megy automatikusan, de amikor egysínűre vagy maglevre váltok, akkor kézzel kell cserélni az adott esetben ötven vonatból álló gyűjteményt, és az már kevésbé mulatságos. Cserébe már tudom, hogy tudom működésre bírni a váltókat (bár a bejárati-kijárati és hasonló szépségekről gőzöm sincs, az “okosabb” jelzőkkel boldogulok), meg azt is, hogy hogy lehet három párszázas faluból három húszezres megavárost csinálni (bár inkább nem csinálok, mert csak a baj van velük).


Második nap

Tegnap lezavartam a makro B-t és a mikro A-t, mindkettőn átmentem szerintem, és annyira talán nem is rossz eredménnyel. Mondjuk a makrora tanultam is, úgyhogy morci lennék, ha megbuknék belőle.

Ma megvolt a mikro B és a nemzetközi pénzügy. Az előbbi pontosan olyan volt, amilyenre számítani lehetett: lehetetlen. Nyolcvan perc alatt tíz olyan feladat, hogy csak felfogni, hogy mit akar beletelik pár percbe, és akkor még a fél oldalnyi deriválgatást, egyenletrendszer-megoldást, huszonhét kombináció közül kikeresni a hasznossági függvények alapján a Pareto-hatékony (így mondják ezt magyarul) lehetőségeket, olyan függvényeket felrajzolni, amiket még egyszerűsített formában se biztos, hogy sikerülne, itt meg paraméterekkel, meg olyan fogalmakról “véleményt” mondani, hogy ismét négyszer olvastam el a feladatot, mire kezdtem sejteni, hogy miről beszél, addigra meg szólt a csengő. Ha átmegyek, elkezdek lottózni.