A probléma csupán annyi, hogy a Taras nevű kis nagy tájfun miatt nehéz ügy kimozdulni. Az egy dolog, hogy futni nem tudok menni, mert valószínűleg felkapna a szél a futópályáról, hanem még ha csak boltba akarok is elmenni, az is azt jelenti, hogy akárhogy beöltözök esernyő-esőkabát vagy épp fürdőruha, bőrig ázok. Csupán azért, mert ahogy tombol a szél, az eső “esési” iránya elég véletlenszerűvé válik. Gondoltam rá, hogy akkor már hasznosan töltöm a mai napot, és feliratozok sokat, csakhogy délután kettő lett, mire sikerült úgy-ahogy kialudnom magam.

Eleve nem vagyok az a korán fekvő típus (hehe), de kis nagy Taras azzal szórakozott, hogy a közvetlenül az ablakom előtt lévő műanyag esőfogó tetőt letépi az állványáról, és maradjunk annyiban, hogy nem épp csendesen tette mindezt. Különösen hogy öt-tíz percenként valami felborult, összetört stb odakint, elég nehéz volt nyugodtan aludni. (Meglepett, hogy egyáltalán sikerült.) Még a lelakatolt biciklimet is megpróbálta megtépázni, de gyorsan körbetekertem a “lakat” kábelét három-négy helyen a váz rúdjain, úgyhogy esetleg akkor tudja csak felborítani már, ha a gázcsővel együtt letépi a falról. Akkor meg már úgyis mindegy.