Megint hosszú lesz a hazautam. Bár lehet nem kéne azt írnom, hogy “megint”, mert ilyen hosszú szerintem még sose volt. Eddig vagy Tokióból mentem a reptérre, ami ugye egyértelműen nem jelentős út, vagy PGV-vel (PuskaGolyóVonat). Ezúttal viszont nincs pénzem PGV-re és nem is lakok már Tokióban, ami azt jelenti, hogy az egész napos normál-vonatos utazás vár rám, amivel csupán annyi a probléma (már azon kívül, hogy vagy nyolc órát kell vonaton tölteni), hogy a mocsok nagy bőröndömmel vicces lesz átszállni hatszor-hétszer, amikor általában lépcsőzni kell satöbbi. De megoldom. Mint mindig. Legalább lesz időm út közben olvasni, csomózni, esetleg még aludni is (haha).

Bár igazán vicces akkor kezd lenni a dolog, ha belegondolok, hogy előtte szombat éjszaka fordítok, és az éjszakát ismétcsak a reptéren fogom tölteni (költségek minimalizálása és hasonlók). Aztán meg jöhet a huszonegy órás repkedés hazafelé, amiben még a szöuli szórakozás még csak-csak elmegy, de a párizsi már kevésbé lesz vicces, mivel Párizsig és Párizstól Budapestig külön jegyem van, és egyelőre nem tudom, hogy el tudom-e intézni, hogy ne kelljen Párizsban a ki-becsekkolással szenvedni (meg várni a csomagra, útlevelet ellenőrizni és hasonló finomságok). Annak is utána kell majd nézni.