Az évben két olyan időszak van, amiken minél hamarabb túl akarok esni. Általában zavar, ha gyorsan telik az idő, szeretek mindent teljesen kiélvezni és aktívan tölteni a napjaimat, de a két vizsgaidőszakom heteit szíves örömest feláldoznám. Bár mondjuk még mindig jobb (talán), mint otthon, mert nekem nem egy hónap, csak két hét a vizsgaidőszak – igaz, cserébe van, hogy három vizsgám is van egy nap.

Még el sem kezdődött (holnap délután egykor fog), de már várom, hogy vége legyen. Nem lesz könnyű menet, de megoldom valahogy.

Aztán ha vége lesz, már tényleg nem marad más, mint koncertekre járni, egész éjszakákon át fordítani, aztán a nappalokat átaludni (mert minek az) – meg mellesleg elolvasni azt a (japánul) közel hatszáz oldalas könyvet, amit áprilistól a szakszemináriumon fogunk feldolgozni. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd a végére érnem…