Month: June 2012

Magyarság

Ma egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Épp suliba tartottam, fülembe (éppen) valami japán előadó egy dala szólt (talán Yum! Yum! Orange), amikor beugrott egy fél szólam egy másik számból, ami épp nincs az ipodon (DECO*27 – 未来世-ből a “全部だと思うけど” rész).

De ha már úgyis ott vagyok, épp átváltottam volna arra az előadóra, amikor egy pillanatra veszélyben éreztem a magyarságomat. Megmagyarázni nem igazán tudom, leírni sem ennél bővebben, de ma már inkább csak Ossiant és Dalriadát fogok hallgatni…


Leültem

Leültem éppen hogy akkor majd blogolok, de az agyam tompa és borotválkozni kellene. A héten elvonult itt már egy tájfun (hallom, otthon is híreztek róla, pedig tegnap a boltban egy járókeretes nagyi nagyobb szelet eresztett mint ez a vihar volt) és egy másik is itt kopogtat a hátsó ajtónál, bár csak az esőt lehet már érezni belőlük

Cserébe minden hétköznap haikukat írok – hétvégente elvileg hosszabb dolgokat akartam írni, de egyszerűen amióta elkezdtem írni azóta minden hétvégén valahol (nem itthon) voltam és egyszerűen nem volt érkezésem semmit írni. Járni meg van hol, mert megy a klubos élet is, járunk forgatni is (projekt tantárgy, negyed órás filmet kell összehozni) meg szórakozni is (kivel s hogy az mondjuk változó).

A pénztárcám mondjuk ennek nem feltétlenül örül, bár most a suliban “tanítok” angolul heti egyszer meg a vizsgaidőszak közben-után lesz megint angoltábor is, úgyhogy talán idén csődbe nem megyek (bár hogy haza hogy, azt se tudom még). Na de most megyek mert még nyolc dal szövegét meg kell tanulnom…