Nem vagyok én egy agresszív ember, és szerintem életemben egyszer nem fordult még elő, hogy valakit bántani akartam volna. Mostanáig.

A háttértörténet: a diplomámhoz kellett még három tárgy, ezeket fel is vettem rendben, le is vizsgáztam. Kettő – úgy érzem – elég lazán meglett, de az egyik elég húzós. Tekintve hogy már eldőlt az egyetem utáni állásom (aminek előfeltétele a diploma), annyira nem lenne buli, ha most meghúznának, úgyhogy az elmúlt pár napban elég durva volt a stressz. A legrosszabb, hogy a vizsgaeredményeket március 5-ig, amikor az évzáró értekezlet van, nem közlik. Hivatalosan, legalábbis.

De emlékeztem, hogy pár éve a stat tanár is mondta, meg másoktól is hallottam már, hogy ha érdekel a vizsgaeredmény, akkor szólni kell és odamenni (és reklamálni is csak akkor lehet). Így hát ráírtam a kérdéses tanárra, hogy ugyan megmondaná-e az eredményt (még csak nem is azt írtam, hogy átengedne-e). Először azt válaszolta, hogy reklamációra ott van a március, másban pedig nem segíthet. Írtam neki, hogy igazán csak az eredményt akarom tudni, mert azért csak a diplomám múlik rajta – erre válaszolt ma reggel olyan hangnemben, hogy kinyílt a bicska a zsebemben. Ráadásul nem csak az enyémben: önkritikusan felmerült bennem, hogy talán csak én reagálom túl a dolgot, úgyhogy elvittem az egész levelezésünket az egyetemen a külföldi diákokkal foglalkozó tanárhoz, hogy ez mégis mi. Ő is csak nézett.

A normális válasz, ha már nem hajlandó megmondani az eredményt, akkor az lett volna, hogy “sajnálom, erre nem áll módomban válaszolni”. Ehelyett még neki állt feljebb, hogy hogy merészelek én ilyet kérdezni, és hogy kinek gondolom én magam hogy különleges elbánásban részesüljek, és különben is mi köze neki az én stresszemhez, beszéljek róla a tancsoportvezetőmmel, ha agybajom van. Zárásként közölte, hogy feljelent a TO-nál, hogy különleges elbánást követeltem tőle.

Először, amikor elolvastam a levelet, nem tudtam hinni a szememnek. Utána már csak nevetni tudtam rajta. (Közben az agyam brutálisabbnál brutálisabb emberölési módokon pörgött.) Ilyen nincs, még Japánban se. Az utolsó levelére nem merek egyszerűen válaszolni, mert még a végén olyat írok, hogy csakazértis megbuktat. De az már fix, hogy március 27-én, miután kezembe kerül a diploma (merthogy ettől a köcsögtől függetlenül, ha törik, ha szakad, ha térdelni kell, én nem tervezek diploma nélkül innen elmenni), olyan durva választ fogok küldeni neki, amit csak a japán törvények és saját nyelvtudásom megengednek.

Seggfej.