Ma újra az egyik stúdióba mentünk “látogatóba” (ami természetesn azt jelenti, hogy takarítással kezdtem a napot). Eddig ez volt a legemberközelibb, ami főleg a stúdió második emberének (meg ne kérdezd, hogy mondják magyarul, még angolul se tudom) volt köszönhető. A manusz hihetetlenül rápörgött, hogy egy nyugati embert felvettek a céghez, és egész nap úgy ugrált az izgalomtól, mint egy nyolcéves. Egy idő után már én éreztem kellemetlenül magam, hogy a másik két újonchoz, akikkel egy csapatban vagyok, szinte hozzájuk se szólt. De a többi ott dolgozó is nagyon barátságos volt, még az elfoglalt rajzolók/animátorok is szakítottak ránk egy percet. Tekintve, hogy ez az egyik stúdió (kettőből), ahol olyan projekteken dolgoznak, amilyenekkel én foglalkozni szeretnék, azt mondanám 30-40% körül van az esélye, hogy ide kerülök végül.