Ma itt munkaszüneti nap van (kezdődik az arany hét ugye), de ennél jelentősebb volt nekem, hogy mosnom kellett. És esik.

Az még hagyján, hogy a könnyebbik részét (alsógatyák, zoknik satöbbi) a szárítógép megcsinálja, viszont ha már a pólókat is beleteszem, akkor vagy kétszer annyi aprót kell beledobálni, hogy elég legyen. Vagyis a feladat: kiakasztani a pólóimat száradni úgy, hogy az ablakom előtti (szabadtéri) szárítórudat nem használhatom.

Az előző lakásomban ezt úgy oldottam meg, hogy beütöttem két kampót a falba, és azokra raktam fel a szárítórudat. Viszont itt az új helyen ha csak lehet, nem akarnék a falba lyukat ütni, úgyhogy…

A megoldás a következő lett: kifeszítettem egy zsinórt a szobám és a beépített szekrény tolóajtajai között. Ezzel ugye csak annyi volt a gond, hogy mihelyt ráakasztottam valamit, azonnal elkezdte össze (be) húzni az ajtókat. Így kapott a szobaajtó egy esernyőt pöcöknek, a szekrényajtó pedig egy (eredetileg az íróasztalomhoz tartozó, ám végül nem használt) polcot.