Múlt héten még csak megfázással küzdöttem, aztán valamelyik nap úgy ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a szememet. Hurrá, kötőhártya-gyulladás! gondoltam magamban, de még csak annyira az se. Nem viszketett és különösebben nem is csipásodott a szemem, és a szemcsepp, amit néha használok frissítésre még azt a keveset is eltüntette.

Igen ám, de már pont amikor kezdtem volna jobban lenni (már ezen a héten járunk), kedden délután hirtelen olyan szinten megfájdult az arcom, hogy azt hittem, ott halok meg. Egy-két órára rá már az ínyem is belobbant, és az állkapocs-ízületem is úgy ropogott, mint máskor csak szándékosan (a’la TGM).

Hiába gőzöltem az arcom és forrózuhanyoztam, reggelre se javult a helyzet, úgyhogy tegnap orvosnál nyitottam. Természetesen arcüre-gyulladás. Nem tudom, Magyarországon hogy menne egy ilyen, de itt fel se merült, hogy itthon és ágyban kéne maradnom. Miután meg-periszkópozták és röntgenezték az arcomat, felírt a doki egy kupac gyógyszert, amik olyan bivalyerősek, hogy már ma szinte teljesen tünetmentes lettem.

Kíváncsi vagyok, mennyi idő lesz a teljes gyógyulás.