Még anno gimis korunkban csináltunk volt egy “renegát iskolaújságot”. Renegát csak azért, mert tele volt punk zenével és az iskolavezetésnek hónapokig kellett toporzékolnia (meg beindítani a saját, hivatalos újságukat), hogy lehessen valami beleszólásuk.

A lényeg, hogy mindenféle jóról próbáltunk írni – én legalábbis megpróbáltam mindenféle jóról cikkeket gyűjteni. Csak aztán jöttek a fránya anyagiak, és egyszerűen nem tudtunk belőle annyit eladni, hogy ne lettünk volna vastagon minuszban. Úgy meg annyira már nem volt vicces renegátkodni, úgyhogy szép lassan lehalt a dolog.

Azóta többször is gondoltam rá, hogy legalább online formában újra kéne indítani a dolgot, csak ez meg már megint máshol akadt meg. Egyrészt nincs ki írná, másrészt nincs ki olvasná. Önző módon magamból indultam ki: Tokióban élek, három nyelven blogolok, és évente egyszer, ha járok Magyarországon (és néha még az is sok). Magyar nyelvű tartalmat nem tudnék olyasmiről és annyit írni, hogy az Magyarországon akárkit is érdekelne (és a régi társasággal a magyar nyelv menne igazán), angolul a verseny hatalmas, japánul meg… hadd írjanak a japánok.

Úgyhogy kitaláltam inkább, hogy itt a blogon adom ki magamból azt, amit különben egy blog-újságba írnék meg. Ezért írok az utóbbi időben kiállításokról, albumbemutató is volt, ha eljutok egy nyári fesztiválra, arról is fogok írni, újra elkezdtem aktívan olvasni is, úgyhogy könyvekről is lesz szó… Aztán akit érdekel, az olvassa.