Ma dél körül váratlan esemény volt, hogy engem hívtak a telefonhoz. Ez általában csak akkor fordul elő, ha egy animátor-cég akar valamit, de ez most más volt. A cég egy másik stúdiójában dolgozó manusztól jött ugyanis a telefon, hogy nem érnék-e rá valamikor, mert lenne egy kérése. Mint kiderült, valami baja lett a nyári hőségtől a hegedűjének, ami egy magyar mester műve, aki október végén talán jön majd Japánba. Hogy ugyan tolmácsolnék-e.

Az nem tántorította el, amikor mondtam neki, hogy fogalmam sincs a hangszerkészítők szakszavairól. Még magyarul se, nemhogy japánul. “Az úgyis nagyrészt olaszul van, nem gond.” Hát belementem.

Aztán délután a producerünk szolgált egy másik meglepetéssel. Az Origin mellett csinál egy másik, jóval lazább hangvételű (bár még nem nyilvános) projektet is, és csak úgy futólag felvetette, hogy nem akarnám-e én énekelni a főcímdalt. Korábban is beszélgettünk már zenéről, ami azért csak az egyik legfőbb nem-kockulós elfoglaltságom volt az egyetem alatt, de azért ez az ötlet egy kicsit váratlanul ért. Főleg, hogy amilyen ember, teljesen el tudom képzelni, hogy komolyan gondolta és még lesz is belőle valami.