Egy pár hete volt, hogy egy japán barátom (hívjuk most csak K-nak), akivel anno az egyik nyári gyakorlatomon ismerkedtem meg két éve, megkeresett egy ötlettel, hogy ugyan csináljuk már meg így és így. Egy netközpontú szolgáltatásról van szó. Ezzel csupán annyi a gond, hogy K nem éppen mester programozó, cserébe elég jártas a befektetések és vállalkozások terén.

Pár napja aztán szólt, hogy szervezett egy találkozót egy hasonló téren sikeres vállalkozóval, és szerencsére kaptam kimenőt estére, úgyhogy az estét egy kávé mellett “beszélgetve” töltöttük Roppongiban. (Előtte betoltam egy olyan igazi hamburgert, hogy még éjjel fél egy körül, amikor hazaértem se voltam még éhes.) Csak remélni tudom, hogy volt valami értelme a dolognak, mert még nem igazán tudom átlátni, hogy mi mint s hogy.

Először is a srác (mert azért nincs tíz évnél több közöttünk) úgy beszélt végig, hogy egy szót se értettem belőle. Nem a nyelv volt az akadály, hanem hogy fogalmam sincs a témáról. Olyan folyamatokról, stratégiákról és összegekről beszéltek, amiket még csak felmérni sem igazán tudok magamban. És igazából nem is tudom, hogy szükséges-e egyáltalán – de ez majd kiderül idővel.

Addig is kíváncsian várom, mi lesz az egészből.