Szerencsére az utóbbi években annyira nem kínoz az allergia, mint régen. Február-március környékén vadul tüsszögök, de különben az év nagy részében hajlandóak normálisan működni a nyálkahártyáim. Egy kivétel viszont van, amitől mindig betaknyosodok: a por.

Ne a sivatagi porra tessék gondolni (bár amit Kína felől fúj ki a tenger fölé a szél néha, az nem lehet semmi), hanem a jó öreg háziporra. És hiába takarítok, attól még ugyanúgy porosodik minden (éljen a világvárosi élet), ráadásul takarítás közben még levegőt se kapok. Ébren ez annyira nem zavaró, de valamiért mihelyt vízszintesbe próbálom helyezni magam, sokkal rosszabb lesz (kivéve ha háton alszok, de azt meg nem szeretek).

Régebben erre a válasz egy laza orrspré-függőség volt, de attól egy idő után csak rosszabb lesz, és a probléma gyökere sem szűnik meg. A stúdióban nincs ez a gond, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a nagy légkondik és a szobai légtisztítók (dohányfüst ellen) jól működnek. Ezért tegnap beruháztam egy kisebb légtisztítóra, aztán majd meglátjuk, használ-e.