Már két éve, hogy szinte minden munkanap este kondiba járok. Sokszor kérdezik, hogy miért? Nem fogyni, épp ellenkezőleg. Ha nem terhelem rendszeresen magamat, nagyon rövid idő alatt 55 kilós pálcikaember lesz belőlem.

Különösebb cél nélkül fogtam neki, mondván “csak cingár ne legyek.” Valahol aztán beállt a súlyom 70 kiló köré, és mivel a tíz kiló, amit felszedtem, (főleg) nem háj lett, azóta különösebb cél nélkül csak arra figyeltem, hogy rosszabb ne legyen.

Az egyik kollégám is kondizik, bár ő sokkal céltudatosabban. Issza a protein-löttyöket, mindig mondja, hogy ő most épp fogyózik, vagy hogy most célja, hogy kinyomja fekve a saját testsúlyát.

Ez utóbbi nekem is megtetszett, úgyhogy nekirugaszkodtam. Nem számoltam, hogy mennyi időbe telt, de három hónapnál nem többe. Májusban még 50 kilóval nyomtam fekve, és végre tegnap sikerült 70 kilóval a 4×10.

Következő célnak jó lenne mondjuk bekockázni a hasam. Az utóbbi időben lustálkodtam, és futás helyett bringáztam. Abba is bele tudtam izzasztani magam, de úgy tűnik nem volt elég, mert amikor a héten meghajtottam magam a futópadon, majd’ kiköptem a tüdőmet. Úgyhogy most visszaálltam futásra, és remélem, hogy mellékesen a hasi (bár minimális) hőszigetelésemre is jó hatással lesz.