Amíg feltelepültünk a 3000m-es táborba, jó időnk volt. Kérdéses, hogy a gleccseren tűző nap és meleg tényleg jó időnek számít-e, de a következő két nap hóviharainál csak jobb volt. Ideje hát szót ejteni egy kicsit a tábori életről is a Denalin.

Első dolog a táborhelyre érkezéskor ledobni lepakolni a terheket, majd a “szúrós dolgokat” (botok, csákányok, hágóvasak, hótalpak) egy kupacba gyűjteni. Senkinek nem hiányzik, hogy egy rossz lépéssel kiszakítsa a sátrat vagy bármi egyéb érzékenyebb felszerelést.

Következő feladat kiásni és/vagy kitaposni a sátorhelyet. Minél simább és minél vízszintesebb, annál jobb természetesen. Ennek a művészetét sajnos nem sikerült elég gyorsan kitanulni és még a 4500-as táborban is hepehupás volt a hó a sátor alatt. Az sem mellékes, hogy általában fáradtan és tűző napon kellett ezt csinálni, amikor már nagyon nagy az “á jó lesz az már” kísértése. Utólag meg természetesen senki nem fog “csak ezért” kipakolni a sátorból, lebontani az egészet majd újracsinálni. Kicsit egyenetlen, kicsit lejtős, de a miénk!

A közös sátor és a budi-gödör teljesen más kaliber, mert azt a tapasztalt vezetőink nagyon jól kiásták mindig nekünk. Apropó budi: a Denalin kötelező a kakivödrök (CMC, clean mountain can) használata. Erről még a talkeetnai reptéren egy parkőr adott “nagyon szigorú” eligazítást. Ezek a fenti képen is látható zöld, fedeles vödrök. Használat előtt természetesen kerül beléjük egy zacskó, ami elzárja a matériát. Gyakori baleset (egyik csapattársam is elkövette), hogy valaki a nagy sietségben olyan vödröt kap fel, amiben már lezárt (bekötözött, teli) zacskó van, majd sikeresen annak tetejére végzi dolgát. Kaki csak ezekbe a vödrökbe mehet a hegyen, és fordítva is: a vödrökbe csak kaki mehet. A vizeletet külön kell, ami eléggé megnehezíti az amúgy sem túl kényelmes műveletet. Legalább pisilni a hóra is szabad, bár a budi-gödör vagy egy erre szánt pisi-üveg használata preferált. A vödröket csak néhány meghatározott helyen szabad üríteni, ami azt jelenti, hogy néha a szó szoros értelmében a saját szarodat kell cipelned.

A kajáról a vezetőink gondoskodtak. Reggeli és vacsora mindig volt valami meleg (zabkása meg tócsni jellegű dolgokra tessék gondolni). Ha az meg nem volt elég, ott voltak az útra való csokik és hasonlók. Meg persze kávé és/vagy forró víz ha valaki inkább teával él. Vacsora után szinte kötelező volt a vezetők részéről az aznap értékelése és az eligazítás a következő napról.

A sátorban az idő nagy részét a fejhallgatóm és az e-könyveim társaságában töltöttem. Kiolvastam az Expanse könyvek egész sorozatát, némi szakmai szakirodalmat és a Shiningnak is nekifeküdtem. A napelemes aksim jól teljesített és (a többiekkel ellentétben) soha nem merült le semmim, amikor nem kellett volna.