Month: April 2024

Upgrading to Ubuntu 24.04

Didn’t go smoothly. I was on 22.04 I believe and I decided to upgrade without waiting for 24.04.1. It was a mistake. I started the upgrade with do-release-upgrade -d, but way too soon I ran into a very nasty crash screen telling me “Oh no! Something has gone wrong and the system can’t recover”.

Aside. I personally hate these “friendly” additions like “Oh no!” Fuck off? My system just crashed, I’m pissed and the last thing I need now is some linux dev who thinks they know how to be friendly rubbing it in.

The way to fix it for me was: first reboot and choose recovery mode in the Grub menu. Once recovery mode is on, enable network then drop into a root terminal. Run dpkg --configure -a to fix whatever was interrupted. After reboot it should boot all right (at least the GUI would work).

However the network was still broken. I could ping 1.1.1.1 so the connection itself was alive, but nothing could be resolved. Turns out the installation removed the resolve component of systemd. Luckily for me sudo apt-get install systemd-resolved could install it back and that solved the connection issue.

At this point the system seems to be functioning properly (nothing is obviously broken other than Thunderbird for some reason getting removed from my dash), but I don’t know if the interrupted install broke anything nor how to check if anything is broken or in an uexpected state.


An active day

Today was a day that didn’t start so well. I woke up one too early for some reason (weird dreams? too much light? two full workouts the day before?), but I kept going back to sleep until I was 30 minutes before my first meeting, at which point I put on my pants, went jogging on my now-usual route and even had time to shower before the meeting started. There was a lot to do. The “year” starts in April in Japan, so there’s a lot of setting goals and meeting managers, but there’s also a lot of ripe fruit to pluck (even if not necessary low-hanging) that I’ve set my eyes on.

I had to realize that I probably overworked myself (physically in the gym) yesterday, because even after a whole day of almost-rest I was still feeling sore, so instead I opted to chill today, have some beer while I can and catch up on last season’s anime. This weekend I’ll be going alcohol-free in preparation for the Denali expedition in May. It’s gonna be (haha) fun to pull off another Arabaki dry, but I’ll manage for sure. Caffeine at least is not among the forbidden substances (only alcohol is at this point, though I figure tobacco should be on the “list” too).


15

15 év az nem kevés. Akkor se, ha nyolcvan vagy, de így harminc után félúton jó súlya van. Úgy tűnik, hogy pont tizenöt éve szálltam le először Naritán (bár nem utoljára) (bár ahányszor arra járok mindig úgy vagyok vele, hogy bár utoljára). Dokumentálva itt olvasható a történet a blogon is, már amennyit volt erőm és energiám megírni belőle (ami sajnos nem sok, de legalább nem nulla).

Megérkeztem Japánba, tanultam japánul, megjártam egy bizonyos nattós tállal (vicces, hogy azt a traumát még mindig nem lépte túl a testem, pedig néha megpróbálkozok a nattóval, de mindig az a vége hogy csak legalább az asztalt ne hányjam le), zenéltem is, aztán rajzfilmes is lettem, majd azt otthagyva “unalmas” programozóként tolom már jópár éve.

Egy stresszes nyár után elkezdtem komolyabban hegyeket is mászni (akik naprakészek akarnak maradni ilyen célból van Yamap), és a kézműves söröket se vetem meg (bár egy ideje ilyen jellegű élményeimről inkább nem írok—tekintve hogy egy TIPA lazán 10%-os, tessék kitalálni inkább miért nem). A hegymászás azóta identitásom fontos része lett, ami így belegondolva lassan öt év után már nem annyira meglepő (bár bizonyos körökben sokkal kevesebb időbe tellett, mire “a hegymászó” lettem).

Kíváncsi leszek, öt év múlva hol leszek az életemben.