Mindenről az tehet. Még a vizsgaidőszakom közepén említette valaki plörkön, aztán rászoktam. Így minden szabad időmben vagy futottam, vagy ha sikerült rávennem magam, feliratokon dolgoztam, de leginkábbis egy közlekedési monopólium kiépítésén dolgoztam. Néha nehezen vagy épp sehogy nem indul be, néha meg olyan ügyesen sikerül kiépítenem a fővonalamat (mindig vonattal kezdek), hogy tíz év alatt már milliárdos vagyok, és utána ötven évig azzal szenvedek hogy le kell rombolnom fél városokat, hogy bővíthessem a vágányokat. Az a kár, hogy a pályák véletlenszerűen generáltak, és még nem jöttem rá, hogy lehetne ugyanazt a pályát még egyszer elkezdeni. Az egész játékban a legmacerásabb rész az, amikor a vonatokat fejleszteni kell. Az még nem gond, amikor villamosítok, mert akkor csak a mozdonyt kell cserélni, és az megy automatikusan, de amikor egysínűre vagy maglevre váltok, akkor kézzel kell cserélni az adott esetben ötven vonatból álló gyűjteményt, és az már kevésbé mulatságos. Cserébe már tudom, hogy tudom működésre bírni a váltókat (bár a bejárati-kijárati és hasonló szépségekről gőzöm sincs, az “okosabb” jelzőkkel boldogulok), meg azt is, hogy hogy lehet három párszázas faluból három húszezres megavárost csinálni (bár inkább nem csinálok, mert csak a baj van velük).