Egy jó ideje minden hétfőn órák után másfél órát beszélgetek egy japán sráccal angolul. Neki jó gyakorlás, én meg jó fejnek érzem magam tőle, úgyhogy miért ne. Ráadásul elég érdekes témákról is lehet vele beszélgetni, még azt se tudom mondani, hogy unalmas. És a körülményekhez képest teljesen jól beszél angolul. Ha helyesen vagy folyékonyan nem is, de érthetően.

Ma beszéltünk az internshipjéről (amit mondjuk nem tudom, hogy hívnak magyarul), Szingapúrba készül a srác, aztán felhoztam a kalózkodás és a szerzői jogok problémáját, és azzal jól elment az idő. Aztán valahogy szóba került, hogy ír naplót, és megkérdeztem, hogy nem unja meg, hogy a folyton egyforma mindennapokról ír.

És akkor jött az ihlet.

Már nem emlékszem egész pontosan, mit mondott, de megértettem, hogy a lényeg megtalálni az apró változásokat a szürke mindennapokban. Lesz miről blogolni mostantól, úgy érzem.