Ma elsétáltam a tóparton a közeli kombinibe, és végig élvezhettem a tó felől támadó erős, tó-illatú szelet. A tó-illatú szél annyiban jobb a tenger-illatúnál, hogy nem sós, úgyhogy nem leszek tőle “ragadós”, cserébe egy fokkal “érettebb” szaga van. A lényeg, hogy megjött a kedvem a szörfözéshez. Anno még jópár éve egy családi nyaralás keretében már próbáltam, és ez a szél most újra meghozta a kedvemet. Remélem, hogy a) van a tóparton valahol a közelben egy szörf-kölcsönző b) a továbbiakban is megmarad ez a kellemes szél. Ez utóbbi csak azért, mert elég kevés esélyt látok rá, hogy az elkövetkező pár hétben (pontosabban ebben az egy hónapban a vizsgák végéig) lenne időm elmenni szörfözni. Beadandó(ka)t kell írni, meg nem ártana már ténylegesen elkezdeni tanulni – ha másra nem is, legalább a négy mik-mak vizsgámra, mert azoktól komolyan félek. Persze majd ha lesz érkezésem, a sárkányomat is előszedem újra, bár azt már volt szerencsém felengedni az egyetem mögött egy hónapja.