Na ez is elég érdekesre fog sikerülni, már most látom. Az váltotta ki belőlem az írási kényszert, hogy összetalálkoztam tegnap (meg ma is) valakivel, akit nagyon régen nem láttam, igazán nem is ismertem, de viselkedéséből, öltözködéséről, stílusáról meg az ilyen hasonló faktorokból (tehát amik nem kívánnak mély ismertséget) arra következtettem, hogy ő valahol a lazább tücc-tücc osztályhoz tartozik, csak azért, mert éppenséggel azzal tud érvényesülni, az a menő. Erre, most mint metálos jött szembe velem, valami death/trash bandás pólóban, fekete cuccokban, meg minden. Azt hittem, leesik az állam döbbenetemben.
Eléggé zavar, ami mostanában kedvenc zenei stílusom (bármi metál) rajongói táborával történik. Igaz, hogy a hardcore fanokat ez nem igazán érinti, mert őket már semmi nem tudja kitéríteni a hitükből, de azért elég zavaró. Éspedig az, hogy rengeteg ember csapódik mostanában ehhez a táborhoz, és attól, mert fél éve minden nap Nightwish / Children of Bodom vagy valami hasonló népszerű banda által fémjelzett cuccban járnak, már menő kemény metálarcok. Aztán ha másfelé fordul a divat szele, pár nap alatt váltanak az elérhető legnyálasabb popzenére, rapre, hiphopra vagy akármire, tagadva, hogy valaha is közük lett volna a “mocskos rocker népséghez”… Szép. Az egyetlen idézet, amit igazán helyénvalónak érzek ehhez a témához, az Iron Savior nevű heavy metál együttes Heavy metal powered man című számából származik:
you don’t need no leather
no spikes or jingling chains
all you need is the energy
and the fire in your veins
Aki érti, érti, aki nem, annak kérésre lefordítom.
Ugyanakkor nem kell átesni a ló túlsó oldalára sem – attól, mert valakin Nightwish – Once-os pólót látsz, még nem feltétlen divatos, elvégre is tagadhatatlan, hogy a Nightwish nagy befolyású, színvonalas és mérhetetlenül népszerű zenekar.
Mostmár viszont inkább nem folytatnám tovább ezt a gondolatmenetet, mert fáradt vagyok, az agyam zsibbadt, és még a végén ellentmondásba kerülnék önmagammal.