Vagy csupa nagy betűvel, vagy így, a lényeg, hogy holnap beüt a krach, és délelőtt tíz óra ötven perckor nekifogok életem első (és remélhetőleg utolsó) kreszvizsgájának. Ma egész délután tanultam (na jó, ez így apróbb túlzás, de a valóságot három és fél óra kivételével fedi), átnéztem direkt koncentráltan azokat a részeket, amik eddig gondot okoztak (minek kell kötelezően benne lennie az autóban, mit kell ellenőrizni mikor, melyik hibának mik a jelei, tehát lényegében a szerkezettan), meg az olyanokat, amik képes feladatban előfordulhatnak: villamos, kereszteződések, besorolás, párhuzamos közlekedés. Amilyen idétlen a para-méterem, egész biztosan remegve fogok bemenni vizsgázni, viszont már most meg van mondva magamnak, hogy tudatosan és szándékosan és odafigyelve lassan kell haladnom. A próbavizsgákon is rengeteg olyan hibám volt, hogy nem olvastam el a feladatot figyelmesen vagy végig, csak reflexből rákattintottam egy olyanra, amit jónak hittem. Most ezt nem engedhetem meg magamnak. Imádkozzatok értem (hát még mi lesz itt rutin- meg forgalmi vizsgánál)!