Túlzás! Egyszerűen túlzás. Frenetikus hangulatban és mellesleg dög fáradtan vagyok most. Félelmetes. Elindulok az elejétől, szerintem csak a folytatásban.

Reggel úgy mentem suliba, hogy felkészültem, hogy első órában elkezdjük tanulni a táncot a szalagavatóra: két lány – egy fiú triókban rokit táncolunk. Ehhez képest valahogy ez nem jött össze – na de sebaj, jött helyette a szokásos tesiórai fiú elfoglaltság, fociztunk egész órán. Tegnap a kislábujjam tövénél kaptam valami sérülést egy kibicsakló lépésnél, ma pedig úgy összerúgtam egy barátommal, hogy azóta is sántítok. Na de sebaj, ez az élet, ezért szeretjük. Én legalábbis szeretem. Aztán volt filozófia, ahol az idealistákat már nekem kellett bemutatnom, legalábbis elkezdeni ezt az anyagrészt leadni az osztálynak, miután a tanárnő megunta a zajt. Mintha egy kicsit dezsavűm lett volna a tavalyi fizikák után… De sebaj, ezt is szeretem csinálni. Aztán suli után mentünk kocsmázni, de erről már írtam az előzőben. A vicces most este kezdődött újra, ugyanis vendégeink voltak, aztán írtam vagy öt levelet, ebből hármat legalább angolul. Úgy tűnik, amerikában sem fogok unatkozni, mert az ottani rokonokkal is fogok találkozni. És ráadásul kedden újra vizsgázom forgalomban. Hojoj. Aztán ittam még most egy angol teát, úgyhogy nagyon jó kedvem lett. Mire nem jó.