Tegnap este buli volt (lehetne azt mondani rá, hogy egy hónapos érettségitalálkozó, de annyira mégsem lett végül nagy lélegzetvételű, mint ahogy én azt előzetesen gondoltam, úgyhogy ezt a dicső címet érdemesebb lenne másra tartalékolni), aminek fénypontja az volt, hogy este nyolctól folyamatosan pattogott-sírt-kattogott mindenki, ahogy jöttek be az infók a felvételivel kapcsolatban – volt aki azért sírt, mert nem vették föl oda, ahova igazán menni akart volna (bár nem tudom megérteni, minek jelölt meg olyan helyet, ahova nem is akar menni), meg persze volt aki azért, mert nagy meglepetésére fölvették első helyen valami bika egyetemre. Kipróbáltam milyen a gyömbért abszinttal inni, de annyira az előbbit nem kedvelem, így az összhatás sem volt annyira fényes, úgyhogy inkább maradok a tisztánál (azon ritka alkalmakkor, amikor a zöld nedűvel találkozok). Ja, amúgy fölvettek, első helyre (ami ELTE-IK programozó informatikus, de szoros volt, csak 170 ponttal van többem, mint amennyi kéne (290-460), nagyon izgi volt), de még másodikra is fölvettek volna (ami ELTE-BTK japán lett volna, oda 459-464 lett volna a pont-viszony). Délután (tehát még az összejövetel előtt) kitaláltam (hirtelen megvilágosodás) egy módszert, ahogy a blogmotort végletesen le lehet egyszerűsíteni (igaz, így nem lesz az a fullextrás, amilyet tervezgetek, de saját használatra megteszi majd – nincs türelmem kivárni, amíg megírom azt a teljes CMS-t, bár gondolom majd prog-infón lesz néhány okos, aki beszáll és segít), így tényleg nagyon hamar menni fog a dolog. Hurrá! Most így a végére még ideszúrom, hogy van már Tumblr-em, néha aktívkodok ott is (nem csak plörkön).