Reggel fölkelni pedig nem jó, és ez tény. Ami utána jön, az már annál inkább (lehet) jó, de maga az aktus, ahogy a jól belakott ágyból ki kell kászálódni, ott kell hagyni az édes pihenést, nagyon nem. Főleg, ha igen korlátozott idő állt rendelkezésre alvás céljából. Ma reggel is fölkeltem időben, bár nem annyira időben, mint általában szoktam, csak annyira, hogy odaérjek fél tizenegyre a templomba. (Sikerült is.) Viszont emiatt nem mentem ma pingpongedzésre, ami kilenctől egyig tartott volna. Sebaj, szóltam nekik előre, úgyhogy majd kedden. Várom már. Most viszont elég nyúzott vagyok, és ez zavar, mert nem kéne annak lennem. Gondolom az ebéd altatna, de nem hagyom. Tanulni kell, kanjikat főleg, utána pedig egy kis kockulás még belefér. Ma meg végre vettem tusfürdőt, miután tegnap megkérdeztem a többieket, hogy mégis mit kellene rajta keresni, ha már az egész japán szöveget nem értem. És ha már úgyis kellett narancslevet vennem, mert abból mindig kell legyen itthon, eltekertem Chofuba és vettem (tusfürdőt ott, narancslevet a közeli százjenesben). Majd ha a hamarosan a szervezetembe jutó sötét színű forró folyadék életre kelt, írok még.