A mai napom elég kajásra sikeredett. Reggel pont sikerült kikászálódnom az ágyból (nehéz volt, mert valamiért — az okra már nem emlékszem — kettő után kerültem ágyba) hogy még épp a tűréshatáron belül érjek oda a templomba. Utána meg elindultam Musashisakai felé a palacsintatortához hozzávalókat keresni. Út közben feltűnt, hogy az egyik út menti bolt valamiféle “gourmet” dolgokat hirdet, úgyhogy benéztem, és jól is jött. Találtam mindenféle jót, diót, mazsolát, még mákot is (bár nem fekete, hanem világosbarna), bár a túrót csak a Hanamasában leltem meg. Ahogy hazaértem beraktam a rizst főni és mentem Chofuba “rendes kajákat” venni, aztán amikor hazaértem, összeütöttem őt:

Piros ebéd lett: paradicsomszósszal, paradicsommal, répával, olívával, kukoricával és répával egybefőzött rizs, hal meg marhahús paradicsomszósszal, paprikával, paradicsommal egybesütve olívaolajon egy cent borral. Finom lett… (Plamena és Alison is ezt állították.)

Aztán gitároztam egy keveset, a Fear of the Darkot tanultam, majd amikor már gyanúsan sötétedett, mentünk Plamenával összeütni a palacsintatortát. Aztán tíz óra is volt, mire végeztünk. Először a diót daráltam le. Szerencsére volt egy konyhai turmixgép, a dió meg elég nagy darabokban volt, így kellemesen homogén őrlemény lett belőle. Na de a “mák”: ugye az apró szemű magokat egy két pengés turmixgép annyira nem tudja feldarabolni… Úgyhogy itt jött az izgalmas rész: a vágódeszkán az evőkanállal szétdörzsölni-darálni húsz deka mákot. Elég jó testedzés volt, pláne hogy utána villával kellett habot vernem a torta tetejére… Aztán megsült a torta, meg még mellé egy köteg palacsinta, és jelentem, jó lett nagyon. Egy kicsit tartalmasabb lett a tészta, mint általában, de jó. Volt tölteléknek mazsolás túró, dió, mák, háromféle lekvár (narancs, eper, áfonya) meg kakaó. Jó lett… Volt sikere. Sajnos fotót elfelejtettem róla készíteni. Köszönöm az otthoniaknak a receptet!