Baj van ám, emberek. Holnap kezd a tanév. Hogy finoman fejezzem ki magam, nincs túl sok hangulatom hozzá. Különösen az nem tetszik, hogy “korán” kell majd kelnem – kilenckor kezdenek az órák, azaz fél nyolc körül már jó, ha csörög az ébresztő. Ez azért a mostani “legkorábban kilenc” gyakorlathoz képest másfél óra minusz…
Az elmúlt napokban nem volt változatos a programom. Életre keltem, kanjikat tanultam, ebédeltem, kanjikat tanultam, ma délután sorra került egy kis olvasás- és hallásértés is, online házifeladat formájában. Remélem, hogy más nincs, mert én nem tudok róla… (Ha meg igen, akkor marad a bociszem-bocsánat-félóraalattmegcsinál módszer.)
Egyébként meg újra neki szeretnék fogni a kockulásnak is, magyarul mondva (legalább) a blog fejlesztésének. Tervezek rá időt szakítani. Most a hétvégén összeütöttem (még) egy lehetséges kinézetet, ami most épp leginkább tetszik. Persze eddig valahogy az összes többiről is így gondoltam…