Category: valeblog

Meine Cordelia!

Arm bin ich – Du bist mein Reichtum; dunkel – Du bist mein Licht; ich habe nichts, brauche nichts. Und wie sollte ich auch etwas besitzen können, es ist ja ein Widerspruch, daß der etwas besitze, der sich nicht selbst besitzt. Glücklich bin ich wie ein Kind, das nichts besitzen kann und nichts besitzen muß. Ich besitze nichts; denn ich gehöre nur Dir, ich bin nicht, ich habe aufgehört zu sein, um Dein zu sein.

Søren Kierkegaard – Tagebuch des Verführers i

Saltarello

A saltarello – amennyire én tudom – egy vidám tánc. Igazából én csak a zenei alapját ismerem, mert a Dead Can Dance Aion című albumán vagy egy Saltarello szám. Mit ne mondjak, amikor éppen olyan korszakomat éltem – és néha élem – rongyosra hallgattam azt a számot. Most pedig, ahogy a jelenlegi válogatás listán ugrál véletlenszerűen a zenemasina, egyszer csak egy ismerős dallam ütötte meg a fülemet (szerencsére nem úgy, ahogy a magukra maradt hangok ütötték meg Monyákos Tuba fülét), bár biztos voltam benne, hogy nem volt az Aion a listán. Az Amorf Ördögök Dióhéj Hajós című számának viszont bizony ugyanaz a saltarello ritmus az alapja… A saltarello szó egyébként az olasz saltare (ugrani) igéből ered, nyilván mert ugrálós tánc volt. Erről persze nekem egyből eszembe jut egy másik olyan kifejezés, amiben benne van egy rokon szó: salto mortale – halálugrás.


Down

Life has that good quality, that nothing ever goes how i plan it. Sometimes this backfires badly, and hurts those the most i love the most. It sucks to the tenth power that i can learn how to drive in a month, one can learn skating in the matter of hours, can learn a language in a few years, but i damn no way could learn how to live my life right – in eighteen years.


Álmos

Igen, az vagyok most. Pedig elvileg nem kéne, de úgy tűnik, ebbe már nincs beleszólásom: hiába ittam egy fél órája egy erős teát, semmi. Pedig általában fel szokott ébreszteni…

Kódolni kéne. Olvasni kéne. Szervezni kéne. Kéne, kéne, kéne, én meg ülök és nagyjából csak lesek ki a fejemből. Kilenckor olyan kóma vagyok, mint máskor éjfélkor. Hej, mi lesz így.


Ups

This “Ups” is not to be mistaken for “UPS” that more-or-less known transporting company or whatever. This time it means the “ups” in the “ups and downs” phrase. Now i live my ups.


Vkalai

Valamelyik este (nem tudom, tegnap vagy tegnapelőtt volt-e) egy jó barátom egy olyan dolgot – szerencsére nem tárgyat – vágott a fejemhez, ami nagyon elgondolkoztatott. Éppen arról beszéltünk, hogy miért volt akkor pocsék kedvem és miért nyaldostam alulról a szőnyeget (persze szigorúan csak képletesen, mivel a szobámban elég nehéz lenne ibolyát szagolni), amikor egyszer csak azt mondta, hogy ha már egy kicsit is érzek valamit, rosszul leszek a rendellenességtől. Ez mellbe vágott. Nem tudom. Mármint, hogy az általánoshoz képest (megint egy melléknév önálló főnévként való használata – Kierkegaard, tudjátok) vajon az én “érzelmi világom” (huh de gejl ez a kifejezés) szegényes vagy nem… Nem tudom.


Cheery

I’m just so cheery now. Listening to Skindred, about to start working on my philosophy presentation i’ll be doing tuesday, and just simply happy. Woot. Sometimes sure i am down, but life’s just like that, ups and downs. I won’t let myself be stuck in a down, i don’t have that much time to live. On the other hand, downs are sure neccessary, or else i wouldn’t be able to appreciate when i’m up. And now i surely am… Now come the subjective idealists…


Witz

“Gestern wenn ich suchte ein Wort in meinem Wörterbuch, habe ich einen sehr interessanten Artikel: r Pariser-s-.”

Ezt akartam eredetileg írni, csak aztán rájöttem, hogy ha németül írom a bejegyzést, elvész a “witz”: ennek a der Pariser-nek ugyanis nem más a jelentése, mint… nem, bármily hihetetlen, a szótárban nem a párizsi vagy a felvágott szó állt ott. Hanem az, hogy gumióvszer. Vagy két percig folyamatosan nevettem ezen…


Wort

Ich mag auf Deutsch schreiben sehr, wenn ich solche Wörter raten kann, wie zum Beispiel “Umweltschützerorganisationen”.


Tényleg

Most már tényleg vége van a tanévnek. Megvolt a német is, holnapra még egy oldalt meg kell írni, na de kérlek, szótárral az szieszta. Mindjárt neki is fogok…

Kedden még lesz egy filozófia előadásom, amire még nem készültem, de ez nagyjából az imént említett német beadandó szintjén áll. Téma a szubjektív idealisták lesznek.

Viszont egy kicsit el is kenődök lassan: ma ugyanis félelmetesen az az érzésem van, hogy nem csináltam semmi értelmeset. Nem írtam meg egy újabb modult a bloghoz, nem sikerült rekord-röviden megírni egy Code Golfos feladatot (az az stdin egy magamfajta (kezdő) phpsnak a szívás csúcsa – el nem tudom képzelni, hogy tudnak mások 63 karakterből olyat írni stdinnel, ami nekem anélkül se megy 65 alá), nem olvastam eleget, nem szereztem meg a felvételi tájoló bölcsészszakos kötetét (majd hétfőn, ha minden jól megy), nem koriztam, nem mentem el arra az irodalmi rendezvényre, amire terveztem, úgyhogy kész. Vagy most vagy soha…