Ennek így nem sok értelme lesz, már most látom… Éppen átestem a ló túloldalára (még szerencse, hogy mindenálló plazmapajzsomat időben bekapcsoltam), és délutáni rosszkedvem után mostmár fülig ér a szám és pörgök. Bizony, az emberek érzik, hogy kell engem felvidítani, bár meggyőződésem, hogy nem sokan csinálták szándékosan… Mindenesetre holnap szolgálhatok majd egy kis meglepetéssel valamelyik oldalam látogatóinak, nomeg ami igazán feldobott, megrendelések! Méghozzá kemény grafikai munka amiben nem vagyok olyan jó. Viszont most egyre jobban belelendülök… Egy másik projectem is nyilvánosságra kerülhet holnap, és ennek legfőbb oka az előzőekben említett “kis meglepetés”…

Visszatérve az első kérdésre, bizony valószínűleg a legjobb módszer az, hogy hagynak beszélni és beszélni valamint elhalmoznak melóval. Ez jó. És asszem tudok még majd másoknak is újdonságokkal szolgálni.

Ez már azért túlzás! Nem elég, hogy az imént leírt gondokkal küzdök, még halmozódnak is!

Holnap Toy Dolls koncert lesz Szegeden, és és nem fogok tudni elmenni, egyszerű anyagi okokból! Ez lesz az első magyarországi TD koncert, amin ott lehetnék és mégsem vagyok… =(

Tegnap délután sikerült szereznem egy Metro újságot, és szó esett benne a pekingi olimpiáról. Mint talán néhányan tudjátok, önkéntesnek akartam jelentkezni, hogy világot lássak. No igen, be szép is volna! Megnéztem a követelményeket, és társalgási szinten kell tudni kínaiul. És ezt két év alatt kéne elérnem…

Továbbá valaki felhívta rá a figyelmemet, hogy egy elég munkaigényes töriversenyre is be vagyok nevezve, és ideje lenne hozzáfogni az anyagok összeállításához… Mit ne mondjak, repesek az örömtől.

Az egyetlen vigaszom, hogy holnap letöltök három anime epizódot (Savers, Bleach, Naruto), ami remélem elszórakoztat majd, a kettetlen a két remek zenei album, amit azért csak sikerül majd valahogy beszereznem, harmatlan az őszi AnimeCon októberben…

Valaki el tudja nekem mondani, hogy lehet nyár közepén, harminc ezermillió fokban megfázni? Mert nekem sikerült… Pénteken már kapart a torkom, éjszaka majd belefulladtam, szombatot végigköhögtem, de legalább tegnap már valamivel jobb volt. Ma már egész tűrhető, de emellé az átok köhögés mellé most társult a mostani nyárra jellemző horribilis hőség is… így meg már, hogy két irányból szorongatnak, inkább ki se mozdulok a lakásból. Itt legalább nem sülök meg megfázva. =)

Na mindegy, inkább nem sírok, megyek és olvasok… (még mindig az Elveszett Paradicsom, de már nem sokáig…)

Ma Balassagyarmaton és Nógrádgárdonyban tettük rendbe ott nyugvó őseink sírjait. Számomra annyira izgalmas elmenni egy sírkő mellett, amit még valamikor száz éve emeltek…

Az mondjuk már kevésbé hogy közel másfél évnyi gazt kellett kikapálni, irtani, hordani meg minden hasonló. Nem igazán rajongok az ilyen kerti munkákért (még ha sírkerti is =))…

De persze az ilyeneken túlteszem magam, ha segítenem kell, hogy haladjunk… És valóban, délután háromra itthon is voltunk úgy, hogy reggel fél tíz körül indultunk, és nem egy sírt kellett rendberakni…

Az egészben a legviccesebb, hogy egész nap a Cranberries Zombie című számát hallgattam és dúdoltam… =)

Jellemző. Természetesen az utolsó napon jut eszembe, pláne az utolsó vonat indulása után, hogy “hoppá, ma van vége a Szigetnek”… Úgyhogy idén kihagytam. Idén fájdalmasan sok jó koncertet kihagyok, csak példaképp a tavaszi In Flames + Sepultura és Sonata Arctica koncertek, vagy a tavaly őszi HammerFall + Stratovarius álom… Ilyen az én szerencsém, miért mindig akkor vagyok leégve, amikor ilyen remek bulik vannak?

De legalább voltam Wan2-n, hallottam az Apocalypticát, a Paradise Lostot, nomeg érdemes megemlíteni, hogy eggyel emelte a fesztivál a Depresszió, Macskanadrág és Tankcsapda koncerteken való részvételeim számát (aki nem értette ezt a mondatot, majd lefordítom – egyszer =)).