ぶっ活動

日本にきて何がもっとも驚かせたってよくきかれるが、答えはそんなに簡単じゃない。変なこと、例えばパチンコやってるおじいさんとか、確かにあるけど、びっくりするまではあまりない。

しかし質問は、日本にきて一番いい点は何かってきかれたら、答えは二つしかない。一つは違う文化になれれることだろう。もう一つは部活。自国では部活ということあまりないから、俺にとって全く新しいことだ。

東京外大の卓球部は一年間すごく楽しかったが、その半分ぐらいは俺の日本語能力は大変邪魔になったと思う。秋学期からどんどんしゃべれるようになって、部活も楽しくなってきた。そこの部員の皆さんには言葉で表せないほど感謝しても十分じゃない感じ。

で、四月に滋賀大に入学して、必ず部活に入ると思った。でもどんな部活に?体育系部活はちょっときびしすぎて、勉強できない感じがした。サークルなんかいいけど、週一回二階だけだから、でもその以上はもうダメだって…

そして軽音部から連絡きて、入ろうとした。よかった。飲み会したり、カラオケやライブへ行ったりしてるし、そろそろバンド練習もはじめるし…

昨日は教育学部の学祭へいって、そっちの軽音部のライブきいたり知り合い作ったりして、昨夜は飲み会にいって、朝から晩まで楽しい一日だった。ライブの部屋は何かものすごくあつかったけど。ライブに一回生もでて、よくできたので、こっちも一生懸命がんばらなきゃ、マケないように。


mixi

I’m probably missing some elemental concept here. True, i’m not really present on any community site but Facebook… But it’s really interesting how i can’t find anyone on mixi. Even if i search by hometown, name or age, hardly ever can i find the right person. Most of the people apparently don’t provide their full name or i don’t know how it works, because as usual when registering i just clicked “make everything public”. I’m used to that no one has normal pictures of themselves, why would they, it’s really fun to recognize someone i hardly remember anyway by the photo of a nice fluffy vanilla ice cream…

I’m really thinking of making a t-shirt with a bunch of stuff printed on it. On one side, i’d print all the answers to the questions related to my dreadlocks, and “talk to me, i don’t bite” and “add me on mixi” on the other. Of course in japanese. The first, because it’s really funny when i have to explain three times in ten minutes that yes, i can and actually have to wash my hair just normally, and that if i want to cut it that means i’m going bald (or close to it) for a while. The “talk to me” says all it needs to, and “add me on mixi” has to be there because of reasons above. I do have my real info there with a photo of me and not my favourite band, so i’m fairly easy to find.


Linux + id3 = FFFFFFUU

Probably i’m the stupid one, but this is not the first time tagging mp3 files almost drove me crazy. Never had any such problems on Windows though, i could do whatever i wanted with foobar, or if i happened to be in the mood to give a track different id3v1 and id3v2 tags, Winamp. Not on linux though. I use Rhythmbox for music playback, edit tags with EasyTAG and do more serious stuff like stream tweaking and replay gain calculating with MP3 Diags. Today i copied an old Sex Machineguns (japanese heavy metal band) album from a backup cd, and wanted to fix the tags with the correct japanese spellings etc. That’s where the fun began. In the beginning all tags were in english or romanized japanese. I changed the tags with EasyTAG and saved both id3v1 and v2. Calculated replay gain with MP3 Diags, and then realised that the id3v1 tags have the japanese text messed up, although it was saved in utf-8–which, as it turns out, isn’t all that well supported in v1. So i deleted the v1 streams with Diag, and all seemed fine. Then i imported it all into Rhythmbox and as if nothing changed, it was still displaying the english-romaji titles. Neither with EasyTAG nor Diag could i see where it gets that data from, it even showed that after i theoretically purged everything but my selected streams with Diag. Tryed again a couple of times and before my nervous breakdown i decided to launch the Windows 7 virtual machine, install foobar and do it there. I was done in half a minute, and it’s working all right. Windows scored.


Wake up

I’m afraid if i go to sleep tonight, when i wake up it will be thursday again, and i’ll have to suffer all the boredom of today’s classes again. I’m so tired, and i was the whole day, i really wonder whether i’m really awake or just dreaming sometime “last night”, and i feel tired because then i indeed was. I was hoping that maybe as time passes my classes will get better, but they don’t. I still just go in, sleep, come home. Even the classes i chose because they seemed interesting are utterly and totally pointless. I know, i could bring something to read with me, which i do anyway (as for now, Haruhi manga third volume, i’m reading it quite… anachronistically), but wouldn’t it be better if classes were of any challenge? I get the feeling i’ll start writing again, well, as soon as i can find a decent notebook with calendar in it for my schedules—nowhere in Hikone could i, so far.


ボーリング

って俺のスポーツじゃないみたい。今晩は軽音部の先輩方と一緒に南彦根へ行って、なんとかモールで2時間ぐらいボーリングをやってた。楽しかったが、ボーリングは初めてだったので全くできなくて、つらい失敗だった。だが、後絶対何回も行きたい、みんなと本当に楽しい時間を過ごしたから。

午前は思ったよりずっと早く起きれたが、ぜんぜん勉強しなくて、LinuxのRhythmboxプレーヤを調整してた。プレイリストをアーティスト名順で並べ替えるとき、”The”を無視するようにしたかったが、やはりプラグインを作るために俺の現在のPython知識は十分じゃない。それをあきらめて、Windowsのドライバーなどの基本ソフトを探して、慣れたように設定した。

3時から部員集合だったが、なんか予定変化によりバンドの申し込みは来週までできるようになったから、バンドもう一行組めるかなと思ってる。ギターやりたいからね…もちろん、できなかったらこれからも自分で練習して、今度できるために。

5時ごろ”昼ご飯”として、残りのたこをトマトソースで焼いた。おいしかった~しかしもうめっちゃ晩くなっちゃって明日の昼ご飯を作る時間もないしそんな気もしないし、明日はじめて食堂のもの食べてみる…か、朝早く起きて作っておくか、まだ決めてない…早く起きても大丈夫じゃないかって、明日つまらない授業ばっかりなんで、寝る時間もいっぱいあるからね…(知ってる、知ってる。俺悪い学生だってこと。)


Csakazértse?

Nem akarok tucatember lenni. A vasútállomáson bemondják, hogy amennyiben a következő gyorsra vár a kedves utas, a fehér háromszög jelzésnél, amennyiben a személyre, a kör jelzésnél szíveskedjenek kettesével sorakozni. Én pedig akkor fölállok a padról, végigsétálok a sárga vonal “rossz” oldalán (értsd, úristen, mindjárt beesik a vágányra a felelőtlen külföldi! vagy nem) aztán amikor beáll a vonat, valahogy felszállok. És nem arról van szó, hogy Japán szűk, és százharminc-negyven millióan lakják, úgyhogy kellenek a szabályok, mert Tokióban, ahol egy állomáson bármely időpillanatban van annyi ember, mint itt Hikonében egy év alatt összesen, és ugyan sorakoztak, de legalább nem szólítottak föl rá. Mert amíg az emberek csinálják, hadd csinálják, csak tőlem ne várják el. Biztos lesznek súlyos társadalmi problémáim ezzel a mentalitással, de köszönöm, az elmúlt húsz és fél évben (de rossz leírni) azért megvoltam vele.

Néha megijedek, hogy én is olyan kiállhatatlan ember vagyok/leszek, mint.

Amikor mondom, hogy nekem nem kellenek a tucattermékek, akkor is erről van szó. Amíg van alternatíva, nem akarok ugyanolyan telefonnal, mp3 lejátszóval, cipővel, karórával, hajzattal rohangálni, mint a fejlett társadalmak milliárdnyi embere. Egyszerűen taszít a tömegdivat, de sokszor nem érzem, hogy az alternatívák bármivel is jobbak lennének. Ahhoz meg nem vagyok elég elszánt, hogy mindent magamnak csináljak… Sajnos (?) az a kor már pár ezer éve letűnt.


Internetről

Évekig képzeltem azt, hogy én majd megélek valaha is abból, hogy webfejlesztek. Egyszer majd lehet, természetesen változatlanul, ha megkér valaki, össze tudok rakni egy php-mysql-(x)html-css-javascript oldalt különösebb nehézségek nélkül, kisebb erőfeszítések árán még akár valami normálisabb kinézet is sikerül… De valahogy nem volt továbblépés. Biztos én se veszem komolyan, végül is évek óta képtelen vagyok akár csak a blog motorját végre normálisan befejezni. (Igaz, most minden eddiginél közelebb kerül hozzá.) Arra akarok kilyukadni, hogy ugyan mostanában nem elsősorban webfejlesztő vagyok, azért még talán képben vagyok valamennyire, ha erről van szó. (Néha magam is meglepődök, milyen jól sikerül keresőbarátra megfogalmazni adott bejegyzéseket…)

Tehát van egyszer az, hogy valaki privát blogot ír, vagy rejtegeti a twitterét, hasonlók, és ezt nem értem. Nyilván túl sokat okoskodtam kölyökkoromban, azért mondogatták annyit, hogy indulj ki magadból, de a lényeg, hogy bejött. Nekem a neten publikus mindenem, semmi nincs elrejtve (kivéve a fejlesztés alatt álló új blogmotort, mert biztosan sebezhető és nem hiányzik hogy széthackeljék belőle a szervert). Ha valamit titokban akarok tartani, akkor azt nem rakom ki a netre. Van egy jó kis füzetem, abba gyűltek, és gyűlhetnek az ilyen írások. És pláne nagyon zavar, ha valaki csak elejtett félmondatokkal jelzi, hogy igen, van blogja/twittere/hasonlója, de nem köti az orromra. Akkor fogd be.

A másik pedig, hogy mintha lelassult volna az internet fejlődése. Emlékszem, amikor először érkeztem a netre, jó tíz éve, milyen weboldalak voltak “jók”, mi volt a minőségi és hogy működtek. Lehet, hogy csak pont egy robbanás idején értem a sodorba, de mintha az XHTML1.1+CSS2.1-el megállt volna az internetes világ. Előbbi 2001-től W3C ajánlás, utóbbi még mindig csak ajánlás javaslat. Tehát az elmúlt tíz évben semmit nem fejlődött nagyjából az internet leírónyelve, csak több lett benne a JavaScript, mert az tényleg robbant. Valahogy öt évre visszanézve nem érzem, hogy annyit változott volna a világ, ugyanez az az előtti öt évre. De 1995-2000-ig mi zajlott? Létrejött az internet, ahogy ma ismerjük, nagyjából. Megjegyzem, a CSS3 2001 óta készül. Komolyan tíz évbe telik? Hol a lendület?


気分最低

今日はいい日だったって全然言えない。朝から晩までずっと学校にいたし、授業も先例のないほどつまらなかったし、ギターをやる予定のバンドに追い出しを食らわされたし、どこの店でもスケジュール帳は見つけられなかったし…朝ご飯を食べる時間がなかったので(20分寝坊しちゃった、確か俺らしいね)、昼ご飯食べてもお腹は早く減っちゃって…

まぁ、天気だけは確かいいけど。

これから音楽きいて、夜までギターだけだ。明日なんかイベントあるから授業ないからね。ところで、明日はバンドエントリーの締め切りだから、まだ俺ギターできるバンド組めるかな…


Este

Elszaladtam az egyetemre, beadni egy emailes házit szolid három és fél óra késéssel. Látva az óra tananyagát el tudom képzelni a japán diákok tájékozottságát ha számítógépekről van szó, úgyhogy valahol meg tudom érteni, hogy a kampuszon kívülről nem lehet hozzáférni a saját mappánkhoz, de attól még kényelmetlen (ha legalább egy parancssori ssh vagy valami lenne, de nincs – vagy még nem találtam meg).

Amúgy marketinget olvasok, apró betűk, nagy oldalak, kétségbeejtően lassan fogy. De legalább eddig órán egyszer se volt bajom a röpzhkkal, mindig sikerült értelmesen eleget összesüketelnem (bár természetesen az értékelésüket nem méltóztatnak velünk is közölni, mert nyilván azt minek).

Az udvaron bogarak ciripelnek, zizegnek és zümmögnek (a CZZ pedig egy tarjáni kis étterem, kiskölyökkoromban sokszor vettünk ott palacsintát), a várárokban (variációk egy témára) a békák hasonlóan bőszen zengenek, a szomszédban kínaiak, a szemközti háznál pedig egy valószínűleg részegen sikongató nő zajong. Már várom, amikor a zenekarral csak leülünk a tópartra egy-egy doboz sörrel és dumálunk éjszakába nyúlóan. (A punkok mellett egy rock’n’roll-reggae bandában is ott vagyok, gitárosként fix, a vokál is gyanús.)


MSN

Ami persze már évek óta Pidgin, a lényeg hogy az imént csipogott hogy belépett egy barátom akivel nagyjából évek óta nem beszéltünk. Nagyon Vad Fruttik hangulat lett.

Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Vad Fruttik – Nekem senkim sincsen

Amúgy nem, de ez most igen.