valeblog

Ma nagy fába vágtam a fejszémet: amikor délután kettő körül végeztem az ebéddel, nagy elszántsággal nekiugrottam a szobám kitakarításának. Aki már valaha is látta, milyen állapotok uralkodnak (pardon, uralkodtak) itt bent, az tudhatja, hogy milyen feladat volt ez… Azon kívül, hogy a padlót megszüntettem katasztórfasújtotta övezetnek lenni (?), még a könyveimet is újracsoportosítottam, valamint megszabadultam egy köteg olyantól, amit már nem igen fogok elolvasni (gyk. amiket nyolc éves koromban kellett volna, csak akkor más volt műsoron). Most még annyi van hátra, hogy a sulis cuccaimat újra elhelyezem a padlón valami átlátható csoportosításban, és kész. Akkor kéne elvileg a matekházihoz fogni, de ez csak hiú ábránd marad már…

Egész nap fáradt, álmos voltam és e mellé még émelyegtem is, alkalmankénti rosszabbodással – különben jó volt. Nagyjából nem csináltam semmit. Délután még bújócskáztunk (igen, végzős gimnazisták az iskolaépületben), aztán németeztünk (ami nagyjából annyiban ki is merült, hogy németül beszélgettünk, amit néha amúgy is megteszünk). Öttől hétig ültem egy könyvbemutatón, ahol a szerző gyanúsan úgy viselkedett (legalábbis az első órában), mintha egy cseppet (nagyon) ittas lett volna. Persze nem mondtam semmit. Aztán itthon írtam egy cédét magamnak, hogy ne kelljen bekapcsolnom a gépet némi jó muzsikáért – ugyanis egy ideje nincs elem a MuVoban, mivel az egyik ott maradt valakinél, akinek kölcsönadtam egyszer, a másik meg le van merülve és magában nem tudom feltölteni. Aztán most az elmúlt egy órában bugfixeken dolgoztam, remélem kész leszünk hamarosan. Ennyi voltam mára, a’szontlátásra.

Ma úgy voltam, hogy hatig ülhetek a gépnél, aztán már mindenképp kikapcs. Ehhez képest, ahogy hazaértem, jött az ukáz a főnöktől, hogy mostazonnal, és sokat. Úgyhogy most egy tíz perce végeztem. Hát köszi. Pedig csak blogolni akartam, megírni egy esszét, meg égetni egy cd-t. Nem sikerült… Majd holnap. Úgyse leszek itthon, a Frei Caféban lesz könyvbemutató. Tegnap meg elkapott az író, hogy ugye ott leszek. Így már nem sok választásom van – segond, legalább kultúrhelyen leszek. Elegem van a gépből ugyanis. Még jó, hogy programtervező informatikusnak jelentkeztem…

Délután van. Ezen kívül, mivel jövő szombaton nyelvvizsgázok, el kéne kezdeni készülgetni. Így ma délután meg fogok csinálni egy feladatsort, amit a tanárnőm adott, meg tanulok szavakat és talán írok is valamennyit gyakorlásképpen. Ha ezekkel megvagyok jöhet az olvasás, vagy Boris Vian Venyigeszú és a planktonját olvasom majd, vagy Eco Loana királynőjét, még nem döntöttem el (bár az is lehet, hogy a Jungot folytatom). Ha még ezután marad életerőm, akkor vagy a blogmotort írom tovább, vagy a szupertitkos prodzsektet (sic).