Ez is megvolt

Ma megvolt az angol OKTV második forduló. Így utólag visszatekintve nem volt vészesen nehéz, csak néha szívatós, főleg a hallgatás része. A rádiós beszélgetésben olyan tempóval beszéltek a hölgyek, ahogy én még életben soha nem hallottam embert beszélni angolul, a whiskey-s részben meg az egyik úgy motyogott mint a mama a zsidó temetőben. Az írás az meg csak írás, ismét a legnagyobb gond, hogy alig fértem ki a (kb) 150, ill. 200 szóba. A beszélgetés résznél meg felsültem. Csak reménykedek, hogy a többieknek is csak annyira sikerült összefüggően, tisztán és szépen beszélni, mint nekem (és nekem nagyon nem jött össze), és így lesz esélyem döntőbe jutni. Nehéz teher alatt szépen beszélni angolul, pláne hogy november közepe óta nem beszéltem senkivel…

És ez után holnap még töri témazáró a két világháború közti időszakból. Hurrá.


Végre

Hosszú győzködés után Bogi újra írt egy blogbejegyzést. Remélem nem hagyja most abba három után (bár látva a saját kezdeteimet, akár azt is megtehetné). Segond, én figyelek.


Kacaj

Éppen az imént valaki olyan vehemenciával nevetett az utcán, hogy csukott ajtó-ablak mellett is hallani lehetett. Valamint olyan hangnemben, stílusban vagy hogy mondják azt, hogy belőlem is kevés híján kiszakadt egy hatalmas nevetés. Mary Poppins jól mondta: a nevetés ragályos (a szóismétlés szintén).


Sounds

The first few sounds of Dream Theater‘s Blind Faith are just perfect. Somehow it makes me feel something i really enjoy feeling, though it’s far from being either a happy or a good feeling, it’s just unique, and close to perfect.

But it’s not the art of Dream Theater i wanted to write about, but the work of an other american, to be exact, sadly a past american, namely Kurt Vonnegut. I read Slaughterhouse Five (that was past tense). Interesting is, how past already arrived among the words of this writing, though i didn’t intend to use it for a while. I should learn from what master Vonnegut said about writing (won’t cite it now, it’s in the back of the Bagombo Snuff Box). Well, this book (i mean Slaughterhouse Five) is very Vonnegut-ish. After reading that aforementioned coda, i could see many of his writing principles fulfilled.


Utópiák

Egy írás a holnapi filozófiára. Annyira jó lenne egyszer mélyebben belemerülni a társadalomfilozófiába, de egyszerűen még nem találtam rá módot. Na majd valamikor…


Jó hír

A mai napom egyre jobb és jobb. Bár a nátha néha egyszerűen már nevetséges, mennyire képes légzésképtelenné tenni, azért hihetetlen, miket meg nem tudok ma. Először is, a Maidenes hír, majd most véletlenül benézve Shamalt blogjának (hajdani) helyére, ott már nem a főnix-kép vagy valami nagyon mély értelmű idézet fogadott, hanem egy blog. Még valaki tud valami jó hírt mondani? Először megtudom, hogy a világ egyik legjobb zenekara (oké, a topfavorit nálam) Magyarországon koncertezik, aztán meg most az ország egyik legnagyobb bloggere tér vissza. Sok ez már nekem…


IRON MAIDEN A SZIGETEN!!!

Most már fix, hogy ott leszek. Eddig hezitáltam, hogy menjek-e (mármint úgy egyáltalán a Szigetre), hiszen azért egy ilyen kaliberű fesztnél kicsit durva, hogy ilyenkor még mindig nem lehet tudni, kik lesznek a fellépők. Viszont ma, lyukasórában, mikor békésen játszottunk valamilyen póker-válfaj kártyajátékot, egy barátom-osztálytársam közölte velem, csak úgy mellékesen, hogy lesz Maiden a szigeten. Egy percig sokkolva bámultam rá, és kétkedve kérdezgettem, mert olvastam (és hozzászóltam) a Sziget feszt fórumon, hogy a Maidenért könyörögtek. Fél perccel később már a mobilomon vártam, hogy betöltsön a Sziget honlapja. És amikor megláttam az Iron Maiden nevét, eksztázis. EMBER, IRON MAIDEN LESZ A SZIGETEN!!! FOGOD?! Holnap megyek és veszek magamnak jegyet. Nem merek hetijegyet venni, mert fene se tudja, milyen lesz az egyéb felhozatal, bár talán ez után megelőlegezhetünk a szervezőknek ennyi bizalmat is…


Italy

Now, this news is just hilarious. My God, inadvertently legalizing file sharing! Where does this world go if even laws could be passed without anyone professional reading them? Not as if it’d be such a serious problem for me, that in Italy now anyone could download virtually anything, since the law only says that the sharing should be for educational or scientific purposes, in lowered qualiy. But, as you may know, mp3 and jpg, the most popular file formats on the net are both not lossless formats, so they are in “lowered quality”, thus free to share. Fun. Europe seems to be against music companies—considering what great bands there are here, this could seem surprising, but their music is great anyway.


Friday

Ma beszálltam a kocsiba és megszólalt a rádió (ebből nyilván következik, hogy nem a mi kocsink volt, mivel abban nincsenek hangszórók, hiába applikálta bele bátyám a rádiót), és egy hallhatóan The Cure szám szólalt meg. Nem értek én a Cure-hoz, de ezen nagyon lehetett hallani. Hamar jött is a Drágától az ukáz, hogy azonnal jegyezzek meg belőle valamennyit, hogy meg tudjuk később találni. Ebből következik, hogy a kocsi nyilván az övéké volt. Meg is jegyeztem, annyit, hogy “Friday never hesitates”. Ebből másodszorra meg is lett a “Friday I’m in love” című, valóban Cure sláger.


Abrak

Most ez az abrak dolog elgondolkodtatott. Meddig érdemes elmenni az ilyen fordításokkal? Nem kapcsolódik mondjuk szervesen ehhez a dologhoz, csak úgy eszembe jutott, hogy a múlt század közepén – ezt atyám mesélte – iskolai verekedés tárgya volt, hogy az egyik diák nem hitte el egy másiknak, hogy Verne Gyula nem magyar…

Mondjuk az abrak személy szerint már nekem is túl erőltetettnek tűnik, pedig néhány ilyen vicces (már ha ezt viccesnek szánták) nyelvújítást magam is átvettem – nagyjából arra a pár napra, amíg el nem felejtettem. Akármennyire is Microsoft az RSS-csatorna, nekem valahogy mégis sokkal magyarabbnak hat, mint az abrak. És mondjuk még a tévés csatornák után egy csöppet több relevanciája (hoppá-elnézést, köze) is van a fogalom lényegéhez, mint az “abrak”-nak. És ha már rövidnek kell lennie, akkor elmehetünk édibe és lehet “RSS-csati”. Hehh.