valeblog

Azért akadtak érdekes dolgok. Például a Navy Pieren megittam életem első és valószínűleg utolsó Starbucks kávéját – hatalmas amerikai-style pohár kávé volt kakaóval benne, szóval elvileg erősnek kellett volna lennie, ehhez képest (kettőkor ittam és) már hatkor majd’ elaludtam a buszon hazafelé. Ráadásul úgy leégette a nyelvemet az a jóság, hogy még most is fáj(dogál). Aztán ma, amikor vacsizni mentünk egy benzinkút mellett beleakadt a táskám egy kocsi visszapillantójába, mire az elég érdekes irányban kezdett el liffegni. A vicces, hogy alig ért hozzá, azt hittem csak súrolta, a másik vicces, hogy ültek az adott kocsiban, de mondtam, hogy sorry, úgyhogy nem rúgták le a vesém. Aztán még persze rengeteget röhögtünk mindenféle piszkos és ordenáré dolgokon meg lehozós szóvicceken és retortokon, nameg ma is egy kicsit túl sokat vacsiztam. Nagyjából kétszer annyit, mint kellett volna – már nem mintha nem férne el, csak azért nem kellemes annyira. Mondjuk finom volt (csili + “chicago-style” hot-dog).