Nem tudok már magyarul

Na jó, ez így leírva nem feltétlen igaz, de az biztos, hogy félelmetesen sokszor bizonytalanodok el, hogy valami helyes-e vagy sem. Nyilván nem helyesírásról van szó, mert az azért még úgy-ahogy megy, hanem szerkezeti és nyelvhelyességi dolgokról. Meg szavak, azok a fránya szavak. Tegnap neki akartam állni még este fordítani, mert úgyis sokáig fenn kellett maradjak, de a tizedik sor környékén már egyszerűen nem jutottak eszembe a magyar szavak.

Megvan a szó jelentése a fejemben a szó nélkül, és lebeg és lebeg, és megvan az angol szó, megvan a japán szó, de a magyar az istennek sem akar beugrani. Úgyhogy inkább bezártam az Aegisubot és mentem Clients from Hellt olvasni.

Szerencsére annyira még nem rossz a helyzet, hogy az komolyabban befolyásolná a WoF-os munkámat, de akkor is ijesztő. Az angol nyelvtudásomat elég sokat szapulják mostanában, a japán sem épp tökéletes, úgyhogy ha még a magyart is elvesztem, akkor mi marad?


Starbucks Autumn blend

It’s getting cold outside, and more and more i start to favor hot coffee instead of cold again. Now the local Starbucks has this new blend i haven’t seen before in the past two years, an autumn special called, very imaginatively, Autumn blend.

The fresh brew has this slightly burnt, well roasted, thick (or rather, as the packaging puts it, syrupy) warm aroma. It’s actually a bit darker than i thought it’d be, but there is also a sweet but crisp touch to it that softens it.

At first i was surprised how familiar it tastes. If you search the blog archives for “Starbucks” you’ll see that i already tried most if not all of the bold (and bolder) coffees, so there’s plenty to compare it with. Looking at the packaging though it says that it’s a blend of Guatemala Antigua and Sumatra produced beans, both of which i already wrote about. As the scent suggested, it’s indeed quite a dark roast, though nowhere as much as the French roast. What’s surprising is that unlike the Guatemala Antigua, the aftertaste is rather smooth and sweet. Much smoother and sweeter than I’d expect.

This blend is nothing unusual, i’d have expected something more special for a special blend, but it’s good and warms well on chilly autumn evenings.


Bogarak

Én nem tudom, hogy itt van az ősz, közeleg a tél, és be akarnak húzódni a bogarak vagy mi van, de az utóbbi időben kezdenek komolyan idegesíteni. Azt a nyáron megszoktam, hogy két-három hetente felbukkan egy csótány valami olyan helyen, ahova ötletem sincs, hogy hogy tud odakerülni, de mindegy, kinyírtam mindet. Aztán egy nap felbukkant valami nagy bogár a szexi gitáros poszterem alatt (mielőtt még: csak egy gitár van rajta), akkora volt, hogy inkább elmentem a cipőmért, hogy biztosan beledögöljön az első csapásba. Ha egy akkora dolog rámrepül, sikítva menekülök. Na de nem gond, fenyegetésül ott hagytam a tetemet az ablak előtt (a belső oldalon), hogy minden tudja, hogy mire számítson. Erre a minap a tetem eltűnt. Teljesen. Egy kicsit megijedtem, hogy vajon mi tudta megenni. Na de nem baj. Aztán nemrég amikor megjöttem kondiból, feltűnt, hogy néhány darázs nagyon szaglászik az ablakom körül, úgyhogy elhajtottam őket. Nem eléggé. Pár napja feltűnt, hogy egy ott kopog az ablakon. Belülről. Nem kell mondanom, mi lett a vége. De gyanús volt, hogy vajon hogy jutott be, mert ugye szúnyogháló satöbbi. Leesett, hogy a csúszúablak két lapja között lehet pont elég rés, úgyhogy próbaképpen becsuktam az ablakot, és tadamm, kizúgott legalább három-négy rokona. Azóta mind egy cseppet amorf állapotban várják az enyészetet. Azt nem is említem, hogy tegnap este megütötte a fülemet kockulás közben egy hang, mintha papír csúszna a földön. Odanézek, egy ilyesmi mocsok nagy féreg volt. Belecsúszott a földre dobott farmerembe, ugráltam rajta vagy fél percet, hogy biztos megdögöljön, de nem, még mindig mászott. Még fél percig csapkodtam a cipőmmel, mire végre nem mozdult többé.

Egy bogár élete (sincs biztonságban, ha a közelembe jön).


Vége a nyárnak

A holnapi nappal elkezdődik az őszi félévem, így minden tekintetben véget ér a nyár. Nagyjából átnéztem, hogy milyen órákat kell felvennem majd, szerencsére első órám csak kétszer lesz (és egyikre sem igazán tervezek bejárni), és valószínűleg minden meglesz időben, ahogy kell. Még két főtárgyat kell teljesítenem, hogy mehessek harmadévbe, de ezzel (reményeim szerint) nem lesz gond (könyvelés kettő és stat egy szerintem elég lazán meglesznek, bár az előbbin tavaly meghúztak), minden másból megvan a szükséges mennyiség, sőt néhányból még a diplomához szükséges is. Plusz már azt hiszem, kitaláltam nagyjából, hogy miből fogok szakdolgozni. Ez így másodév félévkor azért jónak számít, nem?

Mit csináltam a nyáron (értsd, amióta a vizsgáim véget értek)? Fordítottam és lektoráltam. Sokat. A lemaradásom így is hatalmas, az egyik projektemnél kerek tíz résszel vagyok lemaradva. Az első hetekben OpenTTD-ztem rengeteget, majd ennek a szerepét átvette a StarCraft 2. Ezen kívül minden nap eljártam kondiba és futni, majd miután megjött a bringám, hetente egyszer-kétszer biciklizni is. És ezzel nagyjából össze is foglaltam az egészet… Mostantól meg újra tanév, úgyhogy javulni fog az időbeosztásom, és megint kevesebb idő alatt fogok tudni több mindent elintézni.


Három

Egy, amikor sötétedés körül-után valamiért még úton vagyok, teszem azt biciklizek, kocsmázok vagy valami hasonló jóság, akkor mindig feltűnik, hogy a kocsik fényszórója mennyire vakít. Különösen problémás ez, amikor biciklizek, mert konkrétan nem látom az utat, annyira a szemembe tűznek. Azt nem tudom, hogy ez azért van, mert itt mások a szabályok, és magasabbra lehet állítani a fényszórót, vagy csak egyszerűen nem tudnak vezetni normálisan (mert amúgy nem tudnak), és akkor is felkapcsolják a reflektort, ha van szembeforgalom. Például amikor Nagahama felé tekertem, hazafelé konkrétan tök sötétben is napszemüvegben jöttem, mert még mindig többet láttam úgy, mintha közvetlenül vakítottak volna.

Kettő, mindig meglep, hogy milyen könnyen befolyásolható vagyok. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a nézeteim változnak könnyen, bár nyilván az is, hanem az, hogy például a zene, amit épp hallgatok, mennyire befolyásolja a hangulatomat és az ingereimet. Például határozottan emlékszem, ahogy egyszer futás közben megszólalt a Blind Guardian Halloween című száma, és miközben szólt, egyszercsak rámtört, hogy én pedig sütőtököt akarok enni. Pedig nem is igazán szeretem. Volt hasonló, amikor egy sörözésről szóló szám ment (nem tudom már, hogy Korpiklaani vagy Ossian volt), akkor pedig egy jó barna Guinnesshez jött meg a kedvem.


水曜

先週水曜だったかな、岐阜の方へ自転車で行こうとしてたんだけど、日が沈んじゃって早く戻らなきゃならなくなった。出発も遅かった、元部活の後輩と会ったんでーそれも楽しかったけど、いろいろな話してて一緒にバンドしようとも決めてとか。実際滋賀からも出なくて、米原市内逆戻りした。それでも一時間半はかかって、最高速は47.7で、平均は22.4で、距離は35キロしかなかった。

もう一回あっちの方へ行きたい。道路は一本線だけだけど、つまる帰りは同じ道になるんだけど、自然も何かいい感じで、あまり車も多くなかったし、道はさほど山に登ったり下ったりしないし、遠くまで行けそうなところだ。

ときどき新幹線を見かけてスピードあげて競走って楽しいこともあるし。


Kötelező olvasmányok

Előjött plörkön a téma, és ismét feltűnt, hogy nekem szerintem az általában feladott kötelező olvasmányoknak a felét ha el kellett olvasnom. Egyrészt hat osztályos gimibe jártam, másrészt a gimis tanárunk, hát maradjunk annyiban, hogy elég szabadon értelmezte az oktatás fogalmát (ó azok a törifaktos emlékek), szerintem ezért maradtak ki nekem olyan könyvek, amik másoknak a gyűlölt kötelező-lista élén állnak. Nekem nem volt Tüskevár, nem volt Zabhegyező (hála istennek, azóta egyszer kinyitottam, pár oldal után letettem, nem bírtam elviselni), nem volt Légy jó mindhalálig (vagy annyira jelentéktelen volt, hogy nem is emlékszem rájuk), cserébe viszont azok a könyvek, amiket annyira utál mindenki, lásd Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője kifejezetten tetszettek. Meg az egyik utolsóról, az Arany virágcserépről már itt a blogon is írtam.


That music freak

So, in about two weeks, we’ll have the yearly autumn camp of the university light music club. I can’t wait. It was a lot of fun last year, and this year it’s gonna be even more fun. Last year i only had one band and we practiced plenty beforehand, so while everyone else were practicing in the camp, i was bored, looking for people to play pool with. This year i have two bands, i’ll have the honor of singing some Marilyn Manson songs (the Fight Song and one more, yet undecided) and to play bass-vocals for a Hi-Standard copy band. This latter is of course more challenging, as ever since the failure of our Sex Pistols band last autumn (about a week after i bought my bass) i never tried singing while playing. So far i think i can do it, but it’ll need plenty of practicing.

Then of course once the camp is over, we’ll be facing the auditions for the autumn live, where again i’ll have to do my best if i want to get on stage. No bands are decided yet, but most probably we’ll come up with stuff in the camp. I’d love to play the guitar again too, but chances are that’s not gonna happen. If i could get to do the vocals for some nice grunting metal like Heaven Shall Burn, Machine Head or Slipknot, that would be outright awesome. Problem is there’s hardly any drummer in the club who can pull off songs with twin bass.

We’ll see. (In the meanwhile, i’m nearing 150 thousand scrobbles on last.fm.)


Így megy

Az utóbbi napokban nem sok mindent csináltam, bár azért az a nem sok sem kevés. Például StarCraftoztam, azt sokat. Meg fordítottam, meg lektoráltam, meg hasonló jóságok. Ja és a saját gyűjtőoldalamra elkezdtem kipakolni azokat a munkáimat, amiket az elmúlt két hónapban produkáltam, amióta nem frissítettem. Tegnap ráadásul annyi mindent raktam ki, hogy belefáradtam abba a pár bugba, ami benne maradt a kódban, és gyorsan kijavítottam azt is. (Ezzel kapcsolatban pedig észrevettem, hogy a szerveren be van kapcsolva a magic_quotes, nagyon nem értékelem – bár szerencsére (ezt) a régi blogmotort nem zavarja, mert itt minden háromszor van átellenőrizve.)

Plusz természetesen minden nap megyek kondiba és futni, holnapra be van tervezve egy újabb bringatúra (bár azt nem tudom, hogy most hova fogok menni, valószínűleg ugyanúgy csak a fejem után, mint a múlt héten). A kondinak megvan már végre a hatása, kezdek emberként kinézni, és a futásnak is – míg egy hónapja a négyezret alig bírtam lefutni fél óra alatt, most már a hatezerrel kacsingatok.


山へ

木曜は自転車のパンクを直してもらって出かけようかなと思った。もう湖岸は両方向に行ったんで何か新しい道を探した。適当に交通の流れと一緒に行ったら多賀の方へ行くことになった。そして「河内の風穴」のサインを見て行ってみた。

あっちの山や森のなかなんかすごい。自分は山や森のなかの町に育ったんだけど、印象は全然違う。たとえここはただの、野動物を防ぐための網じゃなくて、それより3メートル高い、電気も入ってるみたいなフェンスだ。それを見て意識したんだけど、日本の山の森にはまだ狼や熊もいるやから。それで道を進んだそのフェンスが突然なくなったところちょっと意外と怖かった。特に道の両側に暗い森しか見えないところ奥から動きが見えたときはドキンとした。(でも若くてきれいちっちゃい鹿しかなかった。)

河内の川やそのまわりもすごくきれいで、山の中は涼しいし、道が狭くて自然に近い感じ。結局風穴に着いたらも「本日の営業を終了致しました」ので、もっと山道を回ろうと思ったけど、数百メートル進んだところからもう道も道でなくなる恐れあり、そこパンクになったらどうすると思って引き返して、別の道で彦根に戻った。

走り時間は1:44:14で、最高速は57.6キロで、平均は21.8で、距離は37.99キロだった。