Tag: pénzügy

Pensions revisited

Things got sorted out, kind of. I mailed HR about pensions and overtime fees (cf stupidly long hours) last week, and I got their answers (in person, actually) a few days ago.


A befektető

Még valamikor nyár elején került szóba meló közben a nyugdíj, és miután jobban belegondoltam, rájöttem, hogy nekem annyira nem nyerő Japánban állami nyugdíjba fizetni. Fene tudja, hogy meddig leszek itt, és nem lenne jó nulláról újrakezdeni a gyűjtögetést, ha esetleg valahova máshova visz az élet. Próbáltam utánanézni nemzetközi nyugdíjaknak, de nem találtam olyasmit, ami tetszett volna.


Credit

Are you familiar with the phrase “subprime loan”? It means a loan to someone who “may have a difficulty of paying it back”. Thus, a loan that has a really high risk of default.

Underrating the risks on mortgages and/or lying about the risks to the investors is one of the primary causes behind the 2008 financial collapse in the US, triggered by the burst of the housing bubble. That is the crisis that shook the whole world economy, made investors re-evaluate their investments and could even be blamed partly for the current crisis in Europe.


Pénzügyek

Szerencsére a csődveszély már nem fenyeget, ellenben jelen pillanatban nem tudom, hogy fogok tudni hazamenni karácsonykor. Az a gond, hogy nem tudom kifizetni a repülőjegyemet. Ez így nem épp egyértelmű, úgyhogy részletezek: a hitelkártyámon, amivel fizetnék, százezer jenes limit van, a repülőjegy pedig 130. Vagyis nem az a gond, hogy nincs meg a fedezetem rá, hanem hogy a kártyámmal ekkora összeget nem tudok kifizetni. Pedig már kezdtem volna örülni, mert találtam egész olcsó, 50-60 ezer jenes repjegyeket, de aztán amikor rákattintottam, hogy foglalás, felugrott, hogy hoppá van ott még egyszer annyi “külföldi egyéb adó” és így a vége az említett 130 körüli összeg lett.

Lehetőségek: vagy várok hátha szerencsém lesz és lesz egy jegy, ahol a teljes összeg van százezer alatt, vagy valahogy megpróbálom megemelni a kártyám limitét. Ez utóbbi nagyon macerás lenne, már próbáltam: mivel diák vagyok, és nincs bevételem az ösztöndíjamon kívül, az egyetemnek köszönhető csak, hogy megkaptam egyáltalán a kártyát, és így nem éppen lelkes a bank, ha még kéréseim vannak. A múltkor kerek perec megmondták, hogy egyszeri emelést nem lehet, úgyhogy most jön az a rész, hogy nyomozok és reménykedek.


Peach

After i picked up today’s worth of papers from another class i’ve attended a grand total of one times, i went to deposit some cash to my account. Luckily the five-digit financial aid of my parents arrived today packed along my favorite dark chocolate and some cookies from my gran. I had to put in a few thousand because otherwise my cell provider couldn’t grab this month’s charge. They couldn’t last month, because i had exactly as much money as i claimed: none. (Not that i have that much more now.) As a result, i can only receive with my phone, not call/send. Lovely. Not that i have that much luck with my cell. I don’t even want to remember the dreadful days when they told me that computer data is not included in the unlimited data plan and thus i made myself a debt of six digits… Anyway.

Now when i was leaving the post office with a lighter pocket, there came a woman (girl) who brought along a touch of peachy aroma in the air. That moment something moved in me my stomach and i decided that i’ve to get some peaches. So i did. Probably will end up in a milkshake.


Heat up

Today we had a club meeting after long, and beside the Rancid it seems i’ll be taking part in a Iron Maiden copy as well. This doubled my total song count. (Up to no good, Fall back down and Out of control from Rancid and Mother Russia, Wildest Dreams and The Fallen Angel from Iron Maiden).

And after countless times of fruitless asking, i finally managed to get the date of the ski trip out of the office people: 14-17th this month. It’s a bit troublesome because for 14th we planned the farewell party of the korean girl in the club (who also lives in the dorm), and i have plenty to do there, so i only hope it’s like late night departure and i’ll be able to be there at the party. If not, now that’s not going to be nice i’m afraid.

Also, with this decided, i have all that i need to know about my spring break—now the only thing left is to figure out how i’ll be able to pay moving to the new apartment, especially considering it’ll be bare empty, so i’ll have to buy everything for myself (from something to sleep on to something to cook on). I’ll have two concerts to enjoy and one to also perform, i’ll have a ski trip, i’ll have to go to renew my visa, i’ll have to move… And i still have heaps of anime to translate.


Névtelen n+1

Úgy tűnik, egyelőre munka nélkül maradok, de nem is tervezem erőltetni. Annyira nem leszek csóró, hogy menjek vissza a balettbe ugrálni valami áruházba dobozokat pakolni, úgyhogy csak egy kicsit visszaveszek a költekezésből.

Így visszagondolva az interjúra, el tudom képzelni, hogy miből tudhattam volna (gondoltam is), de inkább optimista voltam. Nagyon dicsért a manusz (gondolom, hogy helyreállítsa az akkor még (és most se) sérült önbizalmamat), plusz el se vette az önéletrajzot, amit vittem, pedig direkt kérték.

Így ugyan lehet, hogy külföldre idén nyáron nem jutok el, de ha így alakul, akkor veszek egy jó országúti bringát és körbetekerem (szigorúan biciklis értelemben) Japánt. Ha ez lesz a terv, akkor majd toborzok ismerősöket hozzá, például az egyetemről az egyik angol lektor is nagy bringás. Ha viszont tudok utazni, akkor vannak lehetőségek, például Mongólia vonattal (Kínán át), vagy ha arra nem is telik, akkor Korea, Taiwan és/vagy Hong Kong…

A mai elsődleges cél pedig a könyvelés megtanulása volt, ami úgy érzem, hogy nagyjából sikerült. A korábbi vizsgafeladatsorokon végigmenve, nem sok helyen kell totóznom és azt hiszem, hogy a 精算表 számolását is nagyjából megértettem (legalább már van rá két teljes kész minta). Holnap csak a japán előadásom lesz, szerdán jön a könyvelés, aztán csütörtökön két váltósúlyú (egy matek és egy az önkéntesekről, a vizsga maga könnyű, de készülni kell rá), pénteken pedig egy nehéz- (japán) és egy középsúlyú (a részvényes tárgy, megkaptuk előre a vizsgafeladatokat, de attól még sokat kell rá készülni) vizsga.


Time to get active

It’s time that i started preparing for my “little trip” this weekend. I’ll need to clean my room, destroy all that’s left in the fridge that’d rot in three weeks’ time, and pack my stuff.

Luckily many of my classes are off this week, for example i don’t have my only japanese today, nor will i have one of the english classes tomorrow and my entire thursday afternoon will be free. This is probably totally unrelated to Christmas nearing (considering that some of my friends will be working 10 hour shifts on the Christmas days), but it comes just handy.

My financial problems are still financial problems—to be precise, my credit card is way too close to the limit to be able to support a shinkansen ticket to and a night of partying in Tokyo, but if i did that all with cash, i’d have problems after the credit card balance drains my account. No need to worry tho, it’ll turn out well. It always turns out well.

I’ll also have to figure out what to do with my laptop. I guess i’ll bring it back home, but i don’t know if i should leave it there, or bring it back with me… Considering that i’m not using it at all since i built my desktop computer, i wonder.


Mocskos anyagiak 2.

Csak remélem, hogy sikerül repjegyet vennem majd karácsonyra anélkül, hogy közben négyszer szívinfarktust kapnék. Egyelőre nem sok esélyt látok rá, de reménykedjünk. Első és legjelentősebb probléma: a webes felület, ahol elvileg a hitelkártyám egyenlegét kellene tudnom követni, egyszerűen használhatatlan. Korábban is feltűnt, hogy elég véletlenszerű számokkal dobálózik – néhány vásárlás nem jelenik meg, vagy a kiírt ötven-párezer jen helyett hó végén hetven-valahányat emelnek le a számlámról, a hitelkeret is teljesen véletlenszerűen működik, vagyis néha hiába, hogy belül vagyok, nem működik, máskor meg akkor is tudok fizetni, ha húszezer jennel túl vagyok rajta. Ez még nem is lenne baj, mert én készségesen elhiszem, hogy csak nem jelennek meg online bizonyos vásárlások (bár hogy miért, az rejtély), de a gond, hogy így egyáltalán nem tudok előre tervezni. Márpedig most nem ártana, mert a repjegyet biztos, hogy a kártyámmal kell majd venni, ergo figyelni kell, hogy az a (rosszabb esetben) hetven-nyolcvanezer jen még beleférjen majd a keretbe. Újabb nehézség, hogy az október hónapomat szintén a kártyámról élem, mivel a számlaegyenlegem jelenleg valahol kétezer jen körül áll. Csiklandós… örülök azért, hogy igényeltem a kártyát, bár Kínában hogy mennyit szoptam vele, az hihetetlen. Azt ugyanis elfelejtették közölni, hogy készpénzfelvételre nem használható… (Se külföldön olyan vásárlásra, ahol be kéne írni a pin-kódot.)

Elvileg vannak hatvan-párezer jenért már repjegyek, de mint mondtam, remélem csak, hogy nem telik meg a repülő idegőrlő japán turistákkal, mielőtt sikerülne szereznem egyet.


Mocskos anyagiak

Lehet mégis jobban járok ha szerzek valami részmelót, ha mást nem, hát szerencsétlen, felvételire készülő japán kölyköknek taníthatnék angolt. Ahogy most számolgattam, elég szoros lesz azért a költségvetés, bár hála a kártyám késleltetett kifizetésének (nem tudom pontosan hogy működik vagy mennyi kamatot húz rá a kártyás cég, a lényeg hogy havonta összegzik a kiadásokat és következő hónap végén húzzák le) csődbe nem megyek, sőt még igazából a derékszíjamat se kell összébb húzni. A legszorosabb rész majd szeptemberben lesz, amikor majd ki kell fizetni az okinawai és kínai utakat – úgy tűnik hogy a karácsonyi repjegyemmel mindenképp várnom kell októberig, hacsak nem akarok egy hónapig tízezer jenből élni (reménytelen), kivéve persze ha végül bevállalok valami melót, mert az azért átszabja a dolgokat.

Amúgy ha már Kína, jellemző, hogy nem is tudtam az idén augusztusban megrendezésre kerülő csintaoi sörfesztiválról, különben biztos belevettem volna azt is a programba. Így viszont biztos, hogy nem fér bele – na de mindegy, még lesz néhány kiruccanásom úgyis a kontinensre (Koreát is meg kéne nézni, ha meg már elindultam közel van).