Gyűlnek amúgy a témák, amikről majd tervezek írni, ha lesz egy lélekzetvételnyi szabad időm, merthogy most nem sok van. Vagy suliban vagyok, vagy fordítok, vagy gyakorlok. 22-e a válogatóra a videó beadási határideje, addig kell mindhárom zenekarral legalább egy-egy számot kvázi-tökéletesre megcsinálni.

Így nem sok idő marad blogolni. Nagyon nem. Ezt a bejegyzést is azért tartott annyi ideig megírni, ameddig, mert félúton újra nekiálltam gyakorolni, és teljesen elfeledkeztem róla.

De ha lesz időm, akkor jön itt sok minden. Kockaság, politika, könyvek, utazási beszámolók, képek, zene, meg a szokásos naplóbejegyzések is. Viszont az nem most van.

Egyébként Szandi addig rágta a fülem fotókért, amíg megígértem neki, hogy egy évig minden hónapban tartok egy napot, amikor nagyjából mindent lefotózok magam körül (mondván, hogy ha már nem tudom mit kéne fotózni és/vagy nincs mit, akkor mindent). Hogy ezek a napok mikor lesznek, az nincs eldöntve.

Szülinapomra (n+1-edik, ahol n a tavalyi életkorom) kaptam néhány üdvözletet, és ez jól esett. Úgy nagyon. Nem számítottam semmi ilyesmire, úgyhogy egész nap vigyorogtam nagyjából, ahogy a Facebook sorban csipogott, hogy ki mit írt a falamra. Nem is gondoltam, hogy ez tud ilyen jól esni – úgyhogy azóta én is mindenkinek odamondok egy “boldog szülinapot”-ot, akinél észreveszem (a memóriámban nagyjából öt-hat ember szülinapja marad csak meg, de a napján általában azok se jutnak eszembe).

Tehát, köszönöm szépen, jól, nem vagy gáz és én is téged.

Az a kávé. Megiszok egy eszpresszót (ne adj’ Isten, duplát), és pörgök. Utána meg nem pörgök. Nem érzem rosszul tőle magam, viszont amikor hajt az a kevés meglepően erős fekete arany, az szárnyaló. Nem vagyok vagy leszek függő – soha nem volt és nem is lesz gond leállni vele, lásd Kínában is egy hétig kávé nélkül éltem, csak ha nem kávézok, akkor kicsit többet kell aludni.

Nem mellékes, hogy szeretem az ízét. Egyrészt minden kávénak megvan a maga sajátos ízvilága, lásd az eddigi nem kevés kávés írásomat, másrészt pedig minden egyes alkalommal beleborzongok (kéjesen, mondanám, ha nem hangzana annyira perverzül, ahogy hangzik), amikor az eszpresszó tömény erejét megízlelem.

Csak ennyit akartam, megyek is vissza a gtkpod kódját javítani. Nagyon idegesítő az a borítókkal kapcsolatos bug, ráadásul már ott van évek óta javítatlanul, úgyhogy elhatároztam, én állok neki. Ugyan ilyen szintű C kóddal még életemben nem volt dolgom, szerintem boldogulok. Ha meg nem, mindig van kitől kérdezni.

Így este kilenc magasságában megérkezett a kávéfőzőm végre. Ezzel két dolgot kaptam: egy lehetőséget, hogy kipróbáljam, amivel természetesen éltem is, ezzel elvesztve DeLonghi-szüzességemet, plusz egy kellemes elfoglaltságot egy kicsit későbbre, éspedig hogy megszabaduljak a kartondobozoktól. Mert természetesen duplán be volt dobozolva. A kávé ugyanannyi és ugyanolyan, mint a régi főzővel, kivéve a gép “új-ízét” ami két főzés után eltűnik majd belőle…

Ezen kívül ma nagyjából semmit nem csináltam, sikerült teljesen passzívan és haszontalanul eltöltenem a nyári szünetem utolsó napját. Ugyan megírtam egy szabadfogású önéletrajz-féleséget, de ez inkább unaloműzés volt, mint kreatív munka. Ahhoz nem volt energiám, kávé nélkül ugye…

Ma aztán befejeztem a nagytakarítást – legalábbis a takarítás részét. Még vár rám egy kisebb rendrakás, gitárok, csomózós fonalak, ruhák, de ez már a többihez képest kismiska.

Eltüntettem a pár jókora kupac szemetet, összeszedtem a szétszórt ruhákat, elmosogattam mindent, kitakarítottam a fürdőszobát és a mosogató környékét is, felporszívóztam, még az asztalt is elhúztam, és a mögötte-mellette felgyűlt mocskot is eltüntettem. Bár tény, hogy a hűtőt kirángatni a zugából az a melletti rést kitakarítani már nem volt lelkesedésem. De akit az zavar, kitakaríthatja nekem.

Mostam is, bár a két adagnyi cucc kiterigetésénél már gondokba ütköztem… Majd kell vennem még vállfákat és csipeszeket. Kidobtam a rég szétszakadóban lévő papucsomat, és vettem egy százjenes újat, ami ugyan kicsi, de legalább meleg lesz télire – meg gyanítom, hogy ki is nyúlik majd.

Holnap meg érkezik majd a kávéfőző, azt is ki kell találnom, hogy azt hova rakom majd, mert már a fülem mögötti kispolcra se fér. Lehet, az lesz a vége, hogy el kell majd caplatnom a Nitoriba venni valami könnyen felrögzíthető polcot, mert gyanítom, hogy ez a helyhiány az egyik oka, amiért két hét alatt teljes káoszba zuhan mindig a szobám.

Plusz úgy gondolom, hogy most nekiállok, és csinálok egy új oldalt ide a valerauko.net-re, majd jelentkezek.