Jó volt ez a mai nap. Lehet komolyan is venni ezt a kijelentést, de nem szükségszerű. Sajnos ma (immáron harmadik hete) elmaradt a filozófia órám, úgyhogy (ez már nem sajnos) suli után rögtön mentem, és megvettem magamnak néhány apróságot (dorkó, füzet, magazin). Részletezem is, mert nem sok jobb dolgom van (még): dorkót azért vettem, mert egyrészt olcsó, másrész könnyű, harmadrészt csak egy pár viselhető állapotban lévő nyári csukám van, negyedrészt még trendi is (komolyan ne vegye ezt az utolsót valaki). Füzet címén egy A4-es spirál négyzetrácsos szépséget kell érteni: elég nagy szükségem van az ilyenekre, mert a matekfakt úgy falja a füzeteket, mint a tűz. Korábban két évig is eltartott egy ilyen füzet, most meg kénytelen vagyok két-három havonta újat venni, pedig ha valaki, hát én kis betűkkel írok (ebbe ne tessék semmilyen komplexust vagy ilyesmit belemagyarázni, kedves grafológusok, nem érdekel). A magazint pedig csak azért írtam dőlt betűkkel, mert abban a fél pillanatban nem jutott eszembe a “folyóirat” kifejezés, és felbosszantott, hogy csak egy ilyen idegen szót tudok használni. Amúgy pedig a delikvens a National Geographic aktuális száma – sajnos a múlt havi nincs meg, de különben, ha tehetem, mindig megveszem. Vagy legalábbis megvetetem valamelyik ősömmel, ha le vagyok égve.

Este pedig megyek koncertre a helyi Cafè Frei-be. Mindkettő érdekel, a koncert is – egy finn gitáros-duó fog játszani, ha minden igaz – és a hely is. Kívülről már sokat csodáltam meg sok jót is hallottam róla (meg egy kevés rosszat is az árakkal kapcsolatban), ezért igencsak várom már az estét. Addig pedig a műsor: még egy bejegyzés megírása, továbbá a holnapi biológia és történelem tantárgyakból írandó témazáró dolgozatokra való készülés (de csinos lett ez a második tagmondat is). A koncertről holnap beszámoló. És ez az első bejegyzés az új blogba, aminek nem tudtam egynél több kategóriát kitalálni.

Éppen a Kasabian Club Foot című számát hallgatom (majd ha azt a részét is megírtam a blognak, ki fogom küldeni podcast formájában): sleeplessnessnek köszönhetem, hogy anno annak idején megismertem, viszont most már életem egyik legjobb estéjére, éjszakájára és bulijára emlékeztet: a legutóbbi vasárnapra. Átélném még néhányszor, apróbb finomításokkal.

Amikor ilyen hangulatom van, mint amilyen most, és ilyeneket írok, mint most, valahogy mindig egy anime jut eszembe, amit még abban a (sajnos nagyon hosszú) időszakban néztem meg, amikor nem ment a blog: ennek a címe pedig Haibane Renmei. Mély, lelkizős, gondolkozós, az élet értelmét keresős, és a megbocsátás lehetségességén töprengős remekmű. Ha elsőre nem tetszik valakinek, nézze addig, amíg fog, vagy… na ezt a vagyot inkább nem folytatnám, mert még megsértődne valaki, akire ráillik.

Most, ha már elkezdtem így az elmúlt időszak dolgain töprengeni, érdemes megemlíteni, hogy voltam filozófia OKTV-n végül is (talán emlékeztek, hogy írtam azokat az esszéket), de nem jutottam tovább. Nem tudom, írtam-e már erről, úgyhogy most nem fogok.

Hirtelen elfogyott az a nagy mondanivaló-tömegem, ráadásul még az egész magyar reformkor történetét is meg kell tanulnom holnapra, úgyhogy a többi majd a későbbi bejegyzések változatosságát fogja gyarapítani. Ámen.

Számomra a legideálisabb időszak a filozofálására általában az, amikor caplatok hazafelé suliból. Szól a fülembe a heavy metál (vagy punk vagy valami rockrokon), rovom a lépéseket, és figyelem a világot. Akár a külsőt, akár a belsőt. Ilyenkor szoktak esni a legkülönösebb tapasztalatok, mint például hirtelen villanás a túl-világra (majd később megmagyarázom) – igaz, ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy valamikor nagyon régen a vonat ablakából sötétben láttam egy ufót lebegni és villogni a pálfalvai temetődomb felett (a városhoz közelebbinél).

Na de a lényeg… Két igazán érdekes gondolat is felmerült bennem két külön hazaúton, azon gondolkozom, hogy egybe írjam le az egészet (akkor hosszú lesz), vagy külön a kettőt. Inkább ez utóbbi.

Majd a következő két bejegyzésben leírom őket, meg a hozzájuk tartozó gondolatokat, csak ez már így is kellemes hosszú lesz, pláne ha egy elvont gondolat fejtegetésébe is belekezdek… Szóval hamarosan. Készülj fel =)

Naszóval. Szép kis keddem volt, köszönöm szépen, bármikor lehetne még ilyen, csak lehetőleg ne egymás után, mert akkor csődbe megyek. Odafenn.

Az egyetlen könnyebbség abban rejlett, hogy nem volt első órám, szóval teljesen rám volt bízva, hogy mikor indulok el itthonról, megtehettem, hogy kényelmesen reggelizgetek, olvasgatok, pakolgatok és aztán indulok csak el, amikor éppen kedvem tartja. El is indultam sikeresen nyolc előtt… kb tíz perccel.

Hogy micsoda fenomenális öröm volt az első óra végigolvasása után (még mindig a foucault-inga) bevonulni törire, amit szintén a fentebb említett élvezetes irodalmű mű olvasásával töltöttem, csakúgy, mint az ezt követő dupla irodalmat. Németen azért figyeltem, de fizikán már csak úgy tessék-lássék, és azt is csak azért, mert szeretem a fizikát. Valamelyest.

Aztán a helyi (helyközi) Düvő zenekar koncertjére mentünk iskolai szinten, nekem tetszett…

Vissza a suliba, megbeszélés, ugyanis húú-ha, színdarabot vagy legalábbis valami Rómeó és Júlia utánérzés drámát írunk, természetesen benne vagyok… Természetesen nem szereplek, csak írom. Természetesen elvárom, hogy a szereplésem ötlete senkinek a fejében se forduljon meg.

Ennyi “természetesen”-ből már lazán nézhetnétek egy természeti nép természeti filozófiát követő, dolgait a természetben intéző tagjának. De nem vagyok az.

Miután ezzel végeztem, irány a könyvtár! Alig két órám volt, ez alatt megírtam egy levélből másfél oldalt (jóval több lesz még =)), kiírtam füzetbe két további japán feladatot, hogy itthon is tudjak rajta dolgozni.

Egy keddeken esedékes jó beszélgetés után hat előtt nemsokkal már itthon is voltam, amikor is, mint a villám, megcsináltam a matematika házi feladatomat (ezt mégegyszer nem írom le, szóval reméljétek, hogy nem vész el a bejegyzés =)), aztán még egy órát olvastam a már korábban említett könyvet.

Hét óra tíz percre már itt voltam a gépnél, msn, bejegyzés-írás (azóta, bizony, csak közben vacsiztam is), és még most jön az msnes csevegések csúcsidőszaka, meg most fogok tudni végre kódolni kezdeni. Holnap majd megnézem a Haruhi Suzumiya következő részét, matek meg német számonkérések után, alkalmanként fáj a fejem, sziasztok.