Az előző bejegyzés ellenére is még ez egy olyan unalmas napló-típusú poszt lesz, egy valamilyen napomról – ezt már nem az én reszortom megítélni. Reggel egy kicsit korábban kellett kelnem (cirka két-három órával, ugyan, mit az nekem), ugyanis nyolckor kezdett az első rutin órám. Volt még “sok” más is, de ezzel kezdem.

Ma megvolt az első kresz órám is. Teljesen jó volt, csak ketten vagyunk és nagyon jó arc az oktató is. Most az alapfogalmakon zongoráztunk végig meg elkezdünk foglalkozni a különféle táblákkal. Sajnos a következő órát (jövő szerdán) ki fogom hagyni, mivel akkor ennél sokkal fontosabb – és megkockáztatom, élvezetesebb – elfoglaltságom lesz: Dream Theater koncert Budapesten, a PeCsában egy jó barátommal. Viszont addig el fogom kérni az úgynevezett “kresz cédét” egy már végzett szintén jó barátomról, úgyhogy talán valahogy túlélem ezt a hatalmas veszteséget.

Vicces volt, hogy pont, amikor odafelé (tehát kresz-órára) mentem, egy egy irányú utcába szabálytalanul autóval behajtó nőszemély nézett rám ferde szemmel, amikor nem vettem észre, hogy a hátam mögött döcög. Ha olyan lennék, beintettem volna neki, az fix. Még viccesebb, hogy ráadásul félig-meddig még sétálóutca is az a hely, szóval még az is bocsánatos bűn lett volna részemről, ha a (nem létező) autóforgalom közepén kacsázok. És még neki áll feljebb. (Jó, mondjuk megnézem majd magam két hónap múlva, amikor majd elém kacsázik le valami szerencsétlen korombeli.)