Ez is csak olyan címadás, mint az előző… egy vékony szálon kívül semmi nem köti a tartalomhoz. Az a vékony szál pedig a Dream Theater 6 AM című száma – bár még a reggeli hat órának sem lenne köze az elkövetkezőkhöz. Viszont amikor elkezdtem írni ezt, éppen valami jó progresszív zenét hallgattam, és ráadásul az járt a fejemben, hogy délután ötkor értem haza, ezért a cím. Ha valaki nem érti még mindig, az már eszp. Mostmár nem fogom fékezni magamat itt a blogon, ha valahol egy kicsit nagyot ugrok logikában. Ez van.

Szóval. Ma délután 5-kor értem haza. Nem mintha az időponttal (túl sok) gond lenne, csak mentegetem magam, hogy miért nem melóztam annyit. Egyszerűen azért, mert most töltöm itthon a harmadik éber órámat. Király. Első ok: hét órám volt. Megjegyzendő: ez még csak az első tanítási nap. Második megjegyzés: a hét órából elmaradt az első (angol, amire úgyse mennék be – nyelvvizsga előnyei, ugye), továbbá elmaradt az ötödik, énekem is. Micsoda öröm. Tényleg. Második ok: visszavittem a könyveket a könyvtárba (mind a nyolcat), és ha már ott voltam, kölcsönöztem is. Öt újat. Pont annyit, mint amennyi órám volt. Pillangó effekt. Azért csak ötöt, mert hármat (a Milton verseskötetet, amiben az Elveszett Paradicsom volt – igen, elolvastam, meg a két Sherlock Holmes könyvet) meghosszabbíttattam, hogy a maradékokat is elolvashassam belőlük. Az öt új pedig két Vonnegut és három Agatha Christie.

Ezután még caplattam egy adagot, pl. be akartam menni a múzeumba, aminő tervemet szokásos akadályom, az anyagi források hiánya hiúsította meg, lévén 200 Ft a belépő, én meg ugye nem hordok pénzt magamnál. Reméltem, hogy ingyenes. Aztán hazajöttem, és csináltam, ami eszembe jutott és módom nomeg kedvem is volt rá…