Tag: magyar

Érdekes volt…

Most keltem fel diszkrét fél órája, és kivételesen álmodtam, és kivételesen emlékszem rá. Rendben, nem az egészre, de az utolsó előtti jelenetre. Szóval.

Egy iskolában vagyunk, ami valahogy úgy néz ki, mintha a város középsulijait összekevernénk az általánosommal. Az egyik teremben vagyok én meg még rajtam kívül 3-4 ember. A teremben koncerti sötétség van, az ablak előtt egy színpad áll. A színpadon valami jó zenét játszó zenekar nyomja az ipart (nem emlékszem már, mi, de a legesélyesebb az Iron Savior), majd levonulnak. Surprise-surprise a következtő a Tokio Hotel. Nem tudom, azok a plasztikbabák hogy kerültek az álmomba, de sikerült nekik. Arra még emlékszem, hogy felvonulnak a színpadra, de hogy játszottak is-e már nem. Ugyanis beviharzott a terembe egy eléggé “nem szimpatikus” tanárnéni, és kirendelte a többieket a teremből (engem nem). Az egyik TH-s elkezdett valamit magyarázni nekem de már nem emlékszem, mit. A többiek után mentem, de valamiért visszafordultam. Nagyjából itt volt vége, és az Iron Savior Battering Ram című számával a fülemben ébredtem – ezért gondolom, hogy ők lehettek az első banda.

Megmondtam, hogy érdekes volt, nem? =)


Modern Japán elbeszélők

Első kötetét olvasom. Véletlenül bukkantam rá tegnap a nagy könyvespolcon. Sajnos a második kötet látszólag nincs meg nekünk, de ez is elég lesz egy darabig. Így mostmár három könyvet olvasok párhuzamosan. Nem is rossz =).

Egynek ugye ottvan ez a kötet, nagyon tetszik eddig, bár nem rajongtam az ilyen jellegű könyvekért mostanáig…

Kettőnek Vonnegut Kékszakálla áll be a sorba, amiből még nem sokat olvastam, de az hozza az író megszokott színvonalát…

Harmadiknak meg ott van Milton Elveszett Paradicsoma, amit még mindig nem fejeztem be, még egy harmada hátravan a kicsikének. Változatlanul harmadik kedvenc könyvem.


Miért? Hát…

Már megint nem írtam semmit két egész napon át… Mi volt erre az okom? Nagyjából ez annyiban merül ki, hogy semmi érdekes, említésre méltó nem történt.

Menjek bele részletesen? Tessék…

Olvastam rengeteget, Elveszett Paradicsomot főleg, de közben letudtam egy Agatha Christie-t (Bertram Szálló) meg egy Vonnegutot (Isten áldja, Dr. Kervokian), csináltam egy még nem publikus projectemhez 4 új kinézetet, alkottam egy Lilamon fanlisting kinézetet Yagaminak, dolgozok egy kinézeten egy másik digimonos oldalnak is… Dehát ez titeket nyilván nem érdekel. Az In Flames-mániám azóta se csengett le, folyton a Reroute to Remain-t hallgatom (ezen az albumon van a Free Fall és a Black and White is).

A Bertram Szálló őszintén szólva nem feltétlen nyerte el tetszésemet. Egyszerűen semmi tényleges nyomozás nem volt benne, hiányoztak belőle azok a remek logikai villanások, amik a Poirot, Miss Marple vagy Holmes történeteket különben annyira jellemezték. Szóval esélye sem lenne egy kiváló minősítésre, egy közepessel kénytelen lesz megelégedni…

A Vonnegut mű viszont frenetikus volt. Igaz, hogy kevesebb, mint egy óra alatt kivégeztem, de nagyon jó volt. Gondolkoztat, szórakoztat, tartalmas és mégis könnyed… Nehéz elmondani. El kell olvasni. Majd most nekifogok a Kékszakállnak is és azt is kivégzem gyorsan. Ha véletlen elgépeltem a címét, elnézést kérek, nem jegyeztem meg, hogy mi is az az örményes hangzású név (Kervokian rémlik de nem fix, hogy pontosan az az).


Gizike a bérszámfejtésről

Ennek így nem sok értelme lesz, már most látom… Éppen átestem a ló túloldalára (még szerencse, hogy mindenálló plazmapajzsomat időben bekapcsoltam), és délutáni rosszkedvem után mostmár fülig ér a szám és pörgök. Bizony, az emberek érzik, hogy kell engem felvidítani, bár meggyőződésem, hogy nem sokan csinálták szándékosan… Mindenesetre holnap szolgálhatok majd egy kis meglepetéssel valamelyik oldalam látogatóinak, nomeg ami igazán feldobott, megrendelések! Méghozzá kemény grafikai munka amiben nem vagyok olyan jó. Viszont most egyre jobban belelendülök… Egy másik projectem is nyilvánosságra kerülhet holnap, és ennek legfőbb oka az előzőekben említett “kis meglepetés”…

Visszatérve az első kérdésre, bizony valószínűleg a legjobb módszer az, hogy hagynak beszélni és beszélni valamint elhalmoznak melóval. Ez jó. És asszem tudok még majd másoknak is újdonságokkal szolgálni.


Elég!

Ez már azért túlzás! Nem elég, hogy az imént leírt gondokkal küzdök, még halmozódnak is!

Holnap Toy Dolls koncert lesz Szegeden, és és nem fogok tudni elmenni, egyszerű anyagi okokból! Ez lesz az első magyarországi TD koncert, amin ott lehetnék és mégsem vagyok… =(

Tegnap délután sikerült szereznem egy Metro újságot, és szó esett benne a pekingi olimpiáról. Mint talán néhányan tudjátok, önkéntesnek akartam jelentkezni, hogy világot lássak. No igen, be szép is volna! Megnéztem a követelményeket, és társalgási szinten kell tudni kínaiul. És ezt két év alatt kéne elérnem…

Továbbá valaki felhívta rá a figyelmemet, hogy egy elég munkaigényes töriversenyre is be vagyok nevezve, és ideje lenne hozzáfogni az anyagok összeállításához… Mit ne mondjak, repesek az örömtől.

Az egyetlen vigaszom, hogy holnap letöltök három anime epizódot (Savers, Bleach, Naruto), ami remélem elszórakoztat majd, a kettetlen a két remek zenei album, amit azért csak sikerül majd valahogy beszereznem, harmatlan az őszi AnimeCon októberben…


Kellemetlen

Valaki el tudja nekem mondani, hogy lehet nyár közepén, harminc ezermillió fokban megfázni? Mert nekem sikerült… Pénteken már kapart a torkom, éjszaka majd belefulladtam, szombatot végigköhögtem, de legalább tegnap már valamivel jobb volt. Ma már egész tűrhető, de emellé az átok köhögés mellé most társult a mostani nyárra jellemző horribilis hőség is… így meg már, hogy két irányból szorongatnak, inkább ki se mozdulok a lakásból. Itt legalább nem sülök meg megfázva. =)

Na mindegy, inkább nem sírok, megyek és olvasok… (még mindig az Elveszett Paradicsom, de már nem sokáig…)


Temetők

Ma Balassagyarmaton és Nógrádgárdonyban tettük rendbe ott nyugvó őseink sírjait. Számomra annyira izgalmas elmenni egy sírkő mellett, amit még valamikor száz éve emeltek…

Az mondjuk már kevésbé hogy közel másfél évnyi gazt kellett kikapálni, irtani, hordani meg minden hasonló. Nem igazán rajongok az ilyen kerti munkákért (még ha sírkerti is =))…

De persze az ilyeneken túlteszem magam, ha segítenem kell, hogy haladjunk… És valóban, délután háromra itthon is voltunk úgy, hogy reggel fél tíz körül indultunk, és nem egy sírt kellett rendberakni…

Az egészben a legviccesebb, hogy egész nap a Cranberries Zombie című számát hallgattam és dúdoltam… =)


Fene

Jellemző. Természetesen az utolsó napon jut eszembe, pláne az utolsó vonat indulása után, hogy “hoppá, ma van vége a Szigetnek”… Úgyhogy idén kihagytam. Idén fájdalmasan sok jó koncertet kihagyok, csak példaképp a tavaszi In Flames + Sepultura és Sonata Arctica koncertek, vagy a tavaly őszi HammerFall + Stratovarius álom… Ilyen az én szerencsém, miért mindig akkor vagyok leégve, amikor ilyen remek bulik vannak?

De legalább voltam Wan2-n, hallottam az Apocalypticát, a Paradise Lostot, nomeg érdemes megemlíteni, hogy eggyel emelte a fesztivál a Depresszió, Macskanadrág és Tankcsapda koncerteken való részvételeim számát (aki nem értette ezt a mondatot, majd lefordítom – egyszer =)).


Savers

Tegnap megnéztem a DS 14-17. epizódjait, és el kell mondjam mindenkinek, aki nem nézi a sorozatot, hogy nagyon sokat veszít, az utóbbi évek legjobb anime szériája ez, már így a tizes részek környékén is.

Változatos, fordulatos, izgalmas történet, jó elosztásban, humor, akció meg minden van ami egy ilyen sorozatot naggyá tesz. Utoljára ilyet Digimonban a Tamersben láttam meg az Adventure-ben (ebből gondolom egyértelmű, hogy a másik kettőért nem lelkesedem), egyébben meg a Cowboy Bebop és az FMA volt ennyire lekötős – nomeg a Naruto és a Bleach, de azok elég ingadozó teljesítményt mutatnak mostanában…

A lényeg, mindenki csak töltögesse bőszen a “raw” japán részeket vagy a rajongók által feliratozott darabokat, nem fogja senki megbánni.


Nem semmi…

Mai programom (akit nem érdekelnek az ilyenek, ne olvassa!): reggel templom, aztán egész nap csak Chrono Crusade. Epizód megnéz, leírás megír, és ezt eddig tízszer. Még van két rész, de egyszerűen nincs erőm nekifogni még azoknak is. Holnap reggel majd megírom őket, aztán dolgozok a Digimon Backupon meg a másik titkos projectemen, folytatom a webbolt scriptemet, megcsinálom az érettségi feladatlapokat, amikkel készülök, meg megpróbálom kinyomozni, hogy mik az elméleti tételek. Aztán meglássuk majd, hogy ebből mi fog sikerülni…