Tag: magyar

Viszont

Viszont az már kevésbé volt jó, hogy megint degeszre zabáltam magam, mert egyszerűen nem akarom otthagyni, aztán meg csak iszok mint a gödény hogy ellensúlyozzam azt a tömérdek kaját. Holnap megyünk majd sokfelé, én azokkal, akik jönnek velem, de hogy tanárokkal nem, az fix. Egy kis szabadságot akarok.

Elmegyek majd Chinatown-ba, fel a Sears-torony tetejébe, meg veszek egy pólót a Hancock aljában, viszont sajnos úgy néz ki, hogy a friss Converse-emet vissza kell majd vinnem, mert a sarkánál van benne nagyon rossz helyen benne egy varrás és piszkosul töri a lábam – pedig rohadt jó cipő lenne, nagyon jól néz ki és ezen kívül kényelmes is. Mármint, ezen a kis hibán kívül – csak éppen ez a kis hiba is elég. Ha nem találok másik jó Converse-t, akkor Nike lesz belőle. C’est la vie.


Furcsaságok

Azért akadtak érdekes dolgok. Például a Navy Pieren megittam életem első és valószínűleg utolsó Starbucks kávéját – hatalmas amerikai-style pohár kávé volt kakaóval benne, szóval elvileg erősnek kellett volna lennie, ehhez képest (kettőkor ittam és) már hatkor majd’ elaludtam a buszon hazafelé. Ráadásul úgy leégette a nyelvemet az a jóság, hogy még most is fáj(dogál). Aztán ma, amikor vacsizni mentünk egy benzinkút mellett beleakadt a táskám egy kocsi visszapillantójába, mire az elég érdekes irányban kezdett el liffegni. A vicces, hogy alig ért hozzá, azt hittem csak súrolta, a másik vicces, hogy ültek az adott kocsiban, de mondtam, hogy sorry, úgyhogy nem rúgták le a vesém. Aztán még persze rengeteget röhögtünk mindenféle piszkos és ordenáré dolgokon meg lehozós szóvicceken és retortokon, nameg ma is egy kicsit túl sokat vacsiztam. Nagyjából kétszer annyit, mint kellett volna – már nem mintha nem férne el, csak azért nem kellemes annyira. Mondjuk finom volt (csili + “chicago-style” hot-dog).


Little smelly

Az meg milyen poén már, hogy a chicagoi utcán egy erősítőre kötött mikrofonba kiabáló, azonosíthatatlan foglalkozást űző öltönyös feka ugyanazt a mimikát és stílust használta, mint drága Orbán Viktorunk. Muris.


DeLight

Érdekes észrevenni, hogy miután nagyon erős fénybe nézel (vagy akár csak csukott szemmel vagy felé fordulva), a világ szinte szürkének tűnik. Persze ez nagyjából egy percig tart, aztán visszatérnek a színek, de akkor is érdekes. Például amikor nyáron süttetem a hasam a napon, mindig ez van…


Hajjaj

Sok lesz ez. Holnap még egy komplett admin felületet kéne megírnom WYSIWYG HTML szerkesztővel és ehhez hasonló jóságokkal, az alapvető kép- és oldalkezelés mellett… Húzós lesz, szerintem egész délután azzal fog szekálni a família, hogy miért nem pakolok már, meg hogy így kapkodnom kell majd – ezt kontrázandó már ma este elkezdek pakolni. Sokminden úgyse változna…

És mivel úgy döntöttem, hogy a manga is a Literate kategóriába tartozik, elmondom, hogy Neliel Tu Oderschwank mindent visz. Mindent.


Hoppá

Az imént orrfújás közben konkrétan (ezt a szót muszáj volt beleírnom) bepárásodott a szemem. Tizen-egynéhány évig szemüveges voltam, úgyhogy felismerem a párásodást, mielőtt valaki félremagyarázná. Ez azért durva.


Nemá’

Egy kicsit bosszantó hogy mihelyt hazaérek suliból hatványozottan inkább kezd el folyni az orrom és ingerkedni a torkom (köhögés, ugye). Átkozom az építkezéseket a rengeteg porral együtt.

A mai bevásárlás során mellesleg szert tettem egy csinos kis Trust hedszetre (dafke nem angolosan), bár most süket vagyok és a hangom is más, szerintem jól szól, és különösen praktikus lesz amerikában, mert kicsi és jó. Rendben, persze drótos, de ne legyünk már azért telhetetlenek. Ezenkívül ráapplikáltam a Sony fülesemhez kapott szivacs párnákat, ami ahhoz nem kell, erre viszont ráillik és kényelmesebbé is teszi.

Harmadik dolog, hogy kipróbáltam a mostanában oly sokat emlegetett tejes-mézes teát viszkivel (csak egy kiskanálnyival), és nagyon jót tett neki. Tényleg.


911

Egy jó barátom mutatott rá ma délután, hogy éppen a WTC elleni terrortámadás hatodik évfordulóján sikerült végre forgalomban levizsgáznom. Igazán, ha nem lennék olyan iszonyúan megfázva, ahogy, nagyon jó kis nap lett volna ez, így viszont semmire nem tudtam figyelni, semmit nem fogtam fel, és talán egy kicsit antiszociális is lettem – gondolom ez nem meglepő, ha az ember süket a náthától, óránként legalább három zsepit teleprüszköl (takarékon), ezenkívül még köhög is. Szóval elég csehül vagyok, de legalább a vizsga jól sikerült. Most még kinyomtatom az idei év első Radiátorát, aztán már csak Kim és a jó meleg ágyikó.


Blogball

Két új bloggal gazdagodott a Blogballom, th4j`fuN_ mester és a világ egyetlen és pótolhatatlan Sorsának blogjával. Mivel így már egy kicsit hosszú is lett volna a lista (hojoj, 13, oda ne rohanjak), az esztétika kedvéért mostantól hét linket listáz ki a motor véletlenszerűen. Ma még elég sok melóm van, úgyhogy ez jó is volt bemelegítésnek (megj. egy SQL lekérésbe kellett még négy szót beillesztenem, majd’ belehaltam).

Ezen kívül még hír, hogy megfáztam, egész nap köhögtem, mint a döglő szamár, de most már ittam mézes-tejes teát, meg majd veszek be rá valami gyógyhatású készítményt is, aztán remélem jövő hétfőre sikerül kikúrálnom magam belőle (akkor repülök két hétre nagy Amerikába). Persze addig ki sem bújok a jó meleg téli pulcsimból, és az esti tornák is estek (kár). Fene a nyavalyákba.


Kifáradtam

Ma egész délután melóztam, kivéve amikor az Ubuntut próbáltam telepíteni egy virtuális gépre – meg kell mondjam, sikertelenül, de ez nyilván annak tudható be, hogy a VirtualBox mellett még sok minden futott, és nem is éppen kímélő üzemmódban. Sebaj, majd valamikor később megint megpróbálom, mert azért nagyon poén lenne Windows alól Linuxozni, vagy adott esetben, ha végül is amellett döntök, hogy váltok, Linux alól Windowsozni.

Szóval ennyi volt a kivétel, a többi időmet melóra szántam, és elég jól is haladtam. Már csak egy nem adatbázisból generált oldalt kell összeraknom, meg a függvényt, ami fogadja az onnan érkező adatokat, aztán már csak az admin felület marad – és ezzel meg is lennék majd a szeptemberi komoly feladatommal. Utána még jó lenne, ha egy másik hasonló kaliberű dolgot is el tudnék intézni, mielőtt amerikába megyek, mert félek, hogy ott már, akárhogy akarnám is, nem lesz időm melózni. Mondhatnám azt is, hogy remélem, hogy nem lesz időm, mert nem azért megyek, hogy olyan dolgokat csináljak, amit itthon is lehetne. Japán cuccot minden esetre biztosan viszek, mert igazgatóhelyettes asszonyunk említette, hogy a fogadó iskolában van japán nyelvi oktatás. Erre csak annyit mondtam, amúgy télapósan, hogy “hohohohó!”